[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 204
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 204


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Volt egy szerelem
Ideje:: 01-12-2007 @ 12:36 pm

Volt egy szerelem.

Igen volt egy szerelem, már születése pillanatában halálra ítélve, hiszen semmi, de semmi esélye nem volt annak, hogy beteljesedjen, és mégis. Megszületett, mert meg akart születni, mert az összes realitás sem tudta elfojtani, mert a szerelmet nem lehet „akarni” vagy nem „akarni” ha egyszer megszületik benned nincs módod rá, hogy ne éld meg még akkor sem, ha minden ésszel felérhető módon tudod semmi esélye nincs a megvalósulásának.

Igen volt egy szerelem, aminek kapcsán születtek verseim egymás után, hiszen más módja nem volt, hogy elmondjam a „másiknak” mit érzek, mert ugyan nem tiltakozott az érzelmeim ellen soha egy szóval sem, de ugyanakkor biztatni sem bíztatott és lehetőséget sem adott arra, hogy másképpen kierőszakoljam tőle a visszautasítást. Hagyta, hogy magam győzzem meg magamat, szép lehet ez az érzés és neki nincs ereje visszautasítani, de viszonozni sem tudja, mert azon kívül, hogy a közöttünk lévő mintegy harminchárom év korkülönbség is hatalmas akadály, még ráadásul mást szeret, szintén majdnem reménytelenül.

A lelkéből kiinduló fájdalomhullámok lehettek a bűnösek abban, hogy rácsodálkoztam és egyáltalán észrevettem, hiszen korábban nem történhetett volna meg velem ilyen „őrültség”.

Mindig szinte realista életet éltem, és soha nem kívántam felkapaszkodni olyan szekérre, ami nem kíván felvenni.

Igen volt egy szerelem. Meggyötört, kihozott belőlem egy csomó olyan dolgot, amire nem számítottam. Persze belejátszott, hogy az addig boldog házasságom éppen érzelmi csőd felé sodródott és egyedül voltam. Nem kilépni nem volt erőm, hiszen bennem a szerelmek nem halnak meg, (még az első szerelmem is élesen él bennem és az összes többi is valóságosan jelen van a gondolataimban gyönyörű szépségeivel, bárhogyan is ért véget) és hatalmas szerelem volt, ami összehozott bennünket a feleségemmel. Csak éppen a hosszú együttlét, vagy nem is tudom talán a korosodás olyan dolgok felé sodorta a nejem, ami olyan dolgokat hozott ki belőle, hogy képtelen voltam szerelemmel fordulni feléje. Barátként álltam mellette és kértem próbáljon meg talpra állni és újra olyan lenni, hogy talán szerethessem.

És ebben a „szerelem hiányos” létben bombaként robban ez az érzelem, és hiába akartam tenni ellen bármit is, gyönyörű fájdalmával, lehetetlensége ellenére is valósággá vált lelkemben.

Aztán szerencsére a „kedves megmenekült”. Az általa vágyott szerelem beteljesedhetett és így okafogyottá vált az én szerencsétlen „ajánkozásom.

Végre erőt vett magán és köszönve az eddigi lelki gyönyörű vigaszt nyújtó „támogatásom” kérte hagyjak fel az „ostrommal” mert ő igazán boldog szeretne lenni. Így aztán tiszta szívvel örülve annak, hogy az imádott lelkéből eltűntek a fájdalomhullámok és helyét az öröm hullámai vették át „szabadon engedtem” és magamra maradtam egy gyönyörű szép szerelem emlékével.

Igen volt egy szerelem, egy fizikai létében soha meg nem valósult álom, szerelem, ami elkísér most már amíg élek.

 

"Úgy élem meg én is,

  e fájdalmat boldogan, bár tudom,

  e szárnyszegett szerelem

  túlmutat, -- a halálomon."

( idézet a Fohász a szerelmért c versemből)

 

 



Utoljára változtatva 01-12-2007 @ 12:39 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: csingi
(Ideje: 01-12-2007 @ 01:29 pm)

Comment: Amikor elolvastam az írásodat, az én megszálkásodott szívem is azt dobbanta: igen, ismerem ezt. Pontosan. Nem először és talán nem is utoljára, helyettem is írtad.


Hozzászóló: veva
(Ideje: 01-12-2007 @ 02:06 pm)

Comment: Nagyon mély érzelmekkel átitatott gondolatok! Köszönet érte, hogy megosztottad velünk! A szerelmek - ha elmúltak is - kincsként őrződnek lelkünkben.


Hozzászóló: gabiga
(Ideje: 01-12-2007 @ 04:19 pm)

Comment: Én is csak azt tudom mondani: igen, ismerem ezt az érzést, bár nekem megadatott egy rövidke kis együttlét is. Átérzem, és megértem, mert megéltem mindazt, amit leírtál. Igaz, az első bekezdés: a szerelmet nem lehet "akarni", az jön és megtalál, ha ...És, igen, van ilyen, amit a házasság válságáról írsz, fordítottan én is átélem. Ahogy csingi is mondja, helyettem is írtad. (talán emlékszel, karácsonyi verseidhez írt hsz-emben is mondtam: kölcsönvettem verseidet, mert mintha helyettem írtad volna, és elküldtem azokat a kedvesnek, akitől már akkor elszakadtam) Örülök, hogy leírtad és olvashattalak.


Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 01-12-2007 @ 07:18 pm)

Comment: Meghatottam olvastam. Szép érzések, jó írás!


Hozzászóló: parakalo
(Ideje: 01-12-2007 @ 08:04 pm)

Comment: Engem is megérintett az írásod. Nagyon szép érzelmekről írsz nagyon szépen. És talán most értettem meg, hogy a szerelem tényleg nem hal meg soha a lelkünkben. Mindegyik volt szerelmünket visszük magunkkal tovább...


Hozzászóló: blue
(Ideje: 01-12-2007 @ 08:39 pm)

Comment: Megható írás, nagyon szép. szeretettel: gaby


Hozzászóló: Anonyma
(Ideje: 01-12-2007 @ 10:06 pm)

Comment: Nem találok szavakat...gyönyörűen írtad le! Azon gondolkoztál már, hogy azok az "örök" szerelmek, melyek nem teljesednek be ?! Nem emészti fel az érzést az idő, a megszokás... de nem is alakulhatnak át mély és meghitt szereteté. Egy ilyen szerelem után éreztem:-Jó, hogy volt...és jó, hogy "vége" van.- és aztán lassan visszataláltam önmagamhoz. Írásod nagyon tetszett! :)


Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 01-13-2007 @ 06:00 am)

Comment: Én is valami olyasmit akartam írni, mint Anonyma.


Hozzászóló: skorpio
(Ideje: 01-13-2007 @ 10:54 am)

Comment: Köszönöm Barátaim Kedves soraitokat, Kellett egy kis "távolság" hogy ezt igy leirhassam. Mert a vers az más az rrögtön kibukik, de a próza bizony sokáig érlelődik. Talán megírom a "történetét" is. üdv skorpio


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 01-13-2007 @ 01:05 pm)

Comment: Minden szerelemmel gazdagabb a lelkünk....Még akkor is ha fájdalmat okoz...Fájni csak az tud amely boldoggá is tesz valahol...még akkor is ha nem teljesedik be...Beteljesedés...Ez így azért nem igaz, hisz verseid fantasztikus magasságokban szárnyaltak általa...Örülök, hogy jobban vagy és ismét köztünk láthatlak....:))))) Szeretettel Anna :))))


Hozzászóló: prayer
(Ideje: 01-14-2007 @ 01:40 pm)

Comment: Mint ha lapjaimba látnál bele, kedves Skorpió. Őszinte soraidat nagyon tisztelem!


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds