| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Örök Tűz Ideje:: 11-10-2007 @ 09:48 am |
|
|
|
|
Már nem emlékszem mikor, és miért indultam el. Megyek, ami óta az eszem tudom. Járom az utam, amiről senki sem tudja, hová vezet, s miért épp ez az enyém. Egyedül voltam. Nagyon egyedül. A magány beleivódott egész lényembe, szinte már fel sem tűnt, hisz ő volt egyetlen társam a hosszú úton. Társ, aki mellém szegődött, de ha szóltam hozzá, nem felelt, ha ölelésre vágytam, nem ölelt. Lelkem remegését sem enyhítette soha.
Utam különös tájakon vezet. Zúzmarába burkolódzott fák, hóval borított utak, jégből faragott, mozdulatlan alakok. És mintha errefelé sokkal hosszabb lenne a tél, mint az emberek világában. Örök társam a hideg, és a sötétség, s ha olykor fény dereng fel, akkor is csak a fagyott jégkristályok csillámlanak körös-körül. Hm…Nem is vagyok oly egyedül. Kísér a Magány, a Hideg, és a Sötétség.
Hűséges társak, ha barátoknak nem is barátok, bár egy idő után azzá lesznek.
Én csak tudom.
Sosem hagytam el az ösvényt. Egyszer-egyszer megálltam, áhítattal lépdeltem közelebb a meleget adó tűzhöz, mi utamba került. Talán még boldog is voltam egy-egy időre. Talán itt maradhatok. Utam talán végéhez ért, s itt melegedhetek, a szeretet lángjaiban ahelyett, hogy tovább menetelnék a magány hidegében.
De nem!
A tűz mindig kialudt, elhamvad, s én vacogni kezdtem megint. Dideregve fontam össze magam előtt két karom, s csodára várva lestem, fellobban-e még az enyhet adó láng. Üszök és hamu maradt csak helyén.
Én pedig nem élhetek tűz nélkül.
Csalódottan, könnyeimet törölgetve indultam tovább. Akkor még nem tudtam, megfogalmazni nem, hogy az örök tüzet keresem. Azt, ami sosem hamvad el. Hajtott valami ellenállhatatlan erő, valamiféle belső kényszer, de hogy hová, hogy minek, azt egyedül a jó Isten tudta. Vagy tán még Ő sem.
Amikor az utamba került, elsőre ugyanolyannak tűnt, mint a többi, noha eleinte távolról szemléltem. Hirtelen bukkant fel, szinte a semmiből. Döbbenten megálltam, s jó ideig nem mertem közelebb merészkedni. Csalóka délibábnak véltem, mi magához csábít, majd váratlanul megszűnik létezni, épp akkor, amikor már úgy érzem, nem tudnék élni nélküle.
Vártam.
Ott a távolban, dideregve vártam, mikor foszlik semmivé. Sóvárogva bámultam a vörösen izzó lángokat. Minden lélegzetem, minden sóhajtásom, minden sejtem a meleget, az enyhülést sóvárogta, mégsem merészeltem közelebb kerülni a lángokhoz.
Ám az nem szűnt meg lobogni.
Hívogatón lángolt, s bár jó ideje álltam ott, lenyűgözve, megbabonázva, nemhogy nem lankadt, de még erősödött is a lángok ereje. Addig-addig, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Közelebb lépdeltem, s pár lépésnyire megállva, onnan is nézegettem, jó ideig. Majd még közelebb, s még közelebb lopakodtam hozzá.
Most itt ülök, az enyhet adó lángok mellett, és tudom, hogy megtaláltam. Ez itt az Örök Tűz. Nem utam vége, csak az utolsó állomás. Ide nem követhet többé a Magány, a Sötétség és a Hideg. Mostantól a Tűz az én Társam. Soha többé nem vagyok egyedül. Ha szólok Hozzá, válaszol, s forró ölelése önt új életet belém, ha épp ölelésre vágyom. Nincs többé didergés, nincs többé magány. Lelkem eggyé vált a Tűzzel, hisz lelkem a Tűz maga! Ő én vagyok. Ezt kerestem. Béke, nyugalom és biztonság. Mind-mind megtaláltam Benne. Lelkem békéje, lelkem nyugalma, és lelkem biztonsága. Lelkem Tüze. Minden más, amire azt mondják „élet”, oktondi gyerekjáték csupán. Ez az ÉRZÉS kell nekem, s vele kimozdítom sarkaiból a világot. Csak ez a Tűz ne lobbanjon el soha! Csak ez a Tűz velem maradjon, míg világ a világ. Szükségem van Rá, mert végre ÉLEK! Élek Vele, élek ÉRTE. S így élni érdemes. Minden más oktondi gyerekjáték csupán.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-10-2007 @ 09:48 am
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 11-10-2007 @ 10:28 am)
Comment: Gyönyörűséges - igazán kedvemre való írás... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 11-10-2007 @ 10:29 am)
Comment: Szenzációs ahogyan írsz. Nagyon jó a stílusod, határozottan tetszik. :-)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Keisla (Ideje: 11-10-2007 @ 11:06 am)
Comment: Kedves Mickey, kedves Audrey, nagyon kedvesek vagytok, igazán. Szívből köszönöm Nektek. :DD |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 11-10-2007 @ 06:03 pm)
Comment: Ragyogó írás! Természet, tűz, föld, vándorlás... Szimbólumok világa. Rengeteg gondolatot ébresztett, sorolhatnám... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 11-10-2007 @ 06:32 pm)
Comment: lenyűgöző, ahogy a didergéstől eljutsz a Tűzig...
vissza-visszajártam olvasgatni, míg hozzá mertem szólni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gabiga (Ideje: 11-10-2007 @ 06:55 pm)
Comment: Talán mindannyian az Örök Tüzet keressük, és olykor azt hisszük megtaláltuk, aztán mégis elhamvad, kialszik a láng. És akkor megyünk és keresünk tovább. Kívánom, hogy neked ez legyen valóban az Örök...Szép allegórikus írás! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Keisla (Ideje: 11-11-2007 @ 10:31 am)
Comment: Sorold, kedves Hori, biztosan sokat okulnánk belőle. Köszönöm, hogy itt jártál, véleményeztél. :DD |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Keisla (Ideje: 11-11-2007 @ 10:32 am)
Comment: Kedves Szemilla, hisz valamilyen formában mi mind csak a melegségre vágyunk. Igazán köszönöm, hogy végül elmondtad a véleményed. :DD |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Keisla (Ideje: 11-11-2007 @ 10:33 am)
Comment: Kedves Gabiga, úgy legyen! Nagyon köszönöm Neked. :DD |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 11-12-2007 @ 08:57 am)
Comment: Először szép, mesebeli téli tájon jártam. Olyan ismerős volt valahonnan! :-) A tüzek emléke is... A végén viszont ott az igazságod, hogy a Tűz Bennünk létezik igazán! És, ha erre rájöttünk, a többi már valóban gyerekjáték! Üdv. Lara |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Keisla (Ideje: 11-12-2007 @ 08:37 pm)
Comment: Kedves Lara pontosan így van, csak azért kell valami, ami életben tartsa, bennünk is. Köszönöm, hogy nálam jártál, örömmel láttalak. :D |
|
|
|
|
| Hozzászóló: jairuslanya (Ideje: 12-13-2007 @ 01:02 am)
Comment: Pillogtatok. Harmadjára olvasom végig. S mind a háromszor úgy éreztem, mintha az én életemet is megirtad volna....le is mentettem a gépemre. Ebből ihletődöm ma éjjelre, ha ágyba bújok.:) |
|
|
|
|
|
