| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Ugyanaz a másik oldalról... Ideje:: 02-06-2008 @ 02:54 pm |
|
|
|
|
Engem nagyon bánt Netelka és Péter tegnapi szócsatája, ezért úgy érzem, le kell írnom néhány gondolatomat.
Négy évtizedig dolgoztam tanítónőként.Sokáig nagyon büszke voltam a hivatásomra, de az utóbbi években nem dicsekedtem vele, hogy pedagógus vagyok...(Pedig az utolsó napig nagy szeretettel végeztem a munkámat.)
Komolyan gondoltam, hogy a rám bízott 30 (de inkább több) gyerekért minden szempontból felelős vagyok: a tudásukért, az érzelmi fejlődésükért, a testi épségükért.
Nagyon nagy iskolában dolgoztam, ahová kezdetben 1600 gyerek járt (800 főre tervezték). Később csökkent a létszám, de mindig 800 fölött volt.
Az órák közti szüneteket a folyosón vagy az udvaron töltöttük. Egy folyosórészen öt osztálynyi gyerek nyüzsgött egyszerre. Lehet ilyen helyen futkározni? Persze, hogy lehet, a bátrak mindig meg is próbálták. Csak hát, ez nagyon veszélyes. Ezért én sem engedtem. De a futkározók nem kaptak intőt, csak egy kis ideig mellettem "pihenték ki" a nagy mozgás fáradalmait.
(Intőt a 40 év alatt igen keveset adtam, az is nekem jelentett nagyobb lelki terhet, mint a gyereknek vagy a szüleinek.)
Az iskolaudvaron lehetett szaladgálni és kiabálni is. Ordítani talán nem, pedig Vekerdy Tamás szerint a 6-10 éves gyerekeknek naponta másfél órát kellene üvöltözve rohangálniuk, hogy egészségesen fejlődjenek. ( Képzeljetek el az udvaron 400 üvöltöző, rohangáló gyereket!)
Netelka jól tette, hogy nem válaszolt a beírásra, csak aláírta. De ezeket a sérelmeket meg kell beszélni személyesen a tanító nénivel.
A "kamerázásról" pedig azt gondolom, hogy ezt játékból találták ki. Nekem is volt "varázsszemüvegem", amivel azt is láttam, amit nem a jelenlétemben csináltak a gyerekek. Nem gondolom, hogy ezzel hazugságra neveltem őket.
Engem az egész tegnapi történetben az szomorít el, hogy a hozzászólásokból is az derül ki, hogy nem találkoztatok igazi, gyerekeket szerető és ismerő pedagógusokkal.
Tényleg így van? Vagy arról írni nem olyan érdekes? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-06-2008 @ 02:54 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-06-2008 @ 03:02 pm)
Comment: De, kedves Éva, egyik legjobb barátnőm olyan pedagógus, olyan igazi-igazi tanítónéni, aki párját ritkítja. Mesélem is fűnek-fának, hogy ilyen is van. De borzasztóan kevés. A saját életemben is találkoztam tanulmányaim során jónéhány tanárral - sajnos, egy kezemen meg tudom számolni, hány volt köztük a PEDAGÓGUS, az EMBER, a gyermekszerető, tanítást szerető tanár. Rájuk ma is szeretettel emlékszem. És hidd el, kedves Éva, ha olyan pozitív példa kerül elém, amit el kell mesélnem, mert példaértékű, azt ugyanúgy meg fogom írni egy blogomban. Az ominózus egy adott tanítónőről szól, őt minősítettem, mivel volt alkalmam megismerni (minden negatívumot nem írtam le, csak egy konkrét esetet). Péter viszont úgy érezte, rajta keresztül az összes pedagógust minősítettem, pedig ez még véletlenül sincs így. Azzal együtt, hogy ahogy írtam, sajnos, elvétve lehet találkozni hivatását szerető, gyermekközponti tanítóval. Ez persze, csak az én véleményem, és senkire nem kívánom ráerőltetni. Irigylem azokat a szülőket, akik gyermekként többnyire pozitív élményekben részesültek tanáraik személyében, és azokat a szülőket is, akiknek gyermekei olyan tanároknál, tanítóknál tanulhatnak, akiktől többé-jobbá válnak, aki nem csupán leadja a kötelezően előírt anyagot, hanem egyszerűen és sallangmentesen szeretni is tudja a tanítványait. Köszönöm az őszinteséged és ezt a hangnemet. Így tudok én is beszélgetni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-06-2008 @ 03:23 pm)
Comment: Kedves Éva! én újabban már mindenben az új össznépi játékot látom: osszd meg és uralkodj! Ebben az esetben is: mintha másképp nem is lehetne- a szülő az a tanító nénit teszi felelőssé, a tanító néni a szülőt. De itt Netiről van szó. Ismerjük Netit, és tudjuk, hogy Levi az élete értelme, és a jószülő kategóriában biztosan dobogós helyezést érne el. Pétert is ismerjük valamennyire, és bár még sosem láttam tanítani, de biztosra veszem, hogy imádják a tanítványai. A te esetedben fel sem merül a kérdés, hogy jó kezekben vannak nálad a gyerekek. De általánosítunk, mert tele van a hócipőnk. A szülőké, és a tanároké egyaránt. És szülőkről és tanárokról beszélünk, mert általában bizony baj van a szülőkkel is, és baj van a tanárokkal is. Aki pedagógusnak megy, az hivatást választ, képzésben részesül, tehát elvileg valamiképpen előnyben van azzal, mint aki mindenfajta képzés nélkül egyszerűen csak szülővé válik. Néha bizony el kellene valamiféle képzés a szülőknek is, de nincs. Így csak marad a párharc az iskola és az édes otthon között, amiből a gyerek húzza a legrövidebbet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-06-2008 @ 03:28 pm)
Comment: "De itt Netiről van szó. Ismerjük Netit, és tudjuk, hogy Levi az élete értelme, és a jószülő kategóriában biztosan dobogós helyezést érne el." Bocsánat, muszáj közbekotyognom: nem, egyáltalán nem gondolom, hogy jó szülő lennék, sőt én kifejezetten örülnék egy ilyen "szülőképző tanfolyamnak" - írtam is erről már blogot. Az viszont tény, hogy ha bárki "bántani" meri a kisfiam, attól bedurvulok, azt hiszem, ez az, amit nem kell tanulni, mert mikor "megszületik" a szülő, "megszületik" benne az "anyatigris" is. Mindezt csak közbevetőleg jegyzem meg, mert nem rólam szól ez a történet. Egy indokolatlan intőről szól, legalábbis én úgy gondolom. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 02-06-2008 @ 03:56 pm)
Comment: Mondták Nekem is néha - nem jól neveled a gyereket - tényleg? És honnan tudnám, hogyan kell jól nevelni? Tán tanítják valahol? Vagy találjam ki? A gyereket szeretni érdemes leginkább, és lehet is legtöbbször...nem olyan nehéz dolog...ugyanúgy, ahogyan az én gyerekkoromban, a gyermekeim kiskorában is - hol csatáztunk egy tanárral, hol pedig imádta az a tanár a gyerekeket - embere válogatta akkor is, most is... ugyanis : Ők is emberek, nem jobbak, és nem rosszabbak nálunk, sok hivatásból, néhány muszájból tanár - a muszáj , az meg nagy úr, de nem biztos, hogy mosolyog is hozzá az illető... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 02-06-2008 @ 04:02 pm)
Comment: Vannak jo pedagogusok is, de nagyon felhigult ez a szakma is, mint mindegyik masik is. En nagyon de nagyon remele, hogy a lanyom olyan iskolaban fog felnoni ahol a tanitonok meg ertik a gyerekeket, es hasznaljak a varazsszemuveguket is. Nem vagy egyedul meva, nyugalom:D |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 04:11 pm)
Comment: Kedves Netelka! Sajnos, igazad van abban, hogy van ilyen tanító néni is.Én mégis hiszem, hogy ők vannak kevesebben. Tényleg szívesen olvasnék olyan blogot, amiben arról írsz, hogy a kisfiad hogyan érte el azt a kiváló eredményt félévkor. Mert az a szép teljesítmény ott az iskolában (is) született. A tanító nénik segítségével. Hibát pedig mindannyian elkövetünk. Neked, mint anyának pedig az a dolgod, hogy védd a gyermekedet. És okosan szeresd! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 04:18 pm)
Comment: Kedves Szemilla! Tényleg az a baj, hogy gyakran ellenfelet látnak egymásban a szülők és a pedagógusok. Pedig ugyanaz a céljuk: jó emberekké nevelni a gyerekeket. A "szülőképzés" szerintem nagyon egyszerű. Beszélgetni kell a nevelőknek és a szülőknek a gyerekről. Normális, emberi módon, éppen az adott kisember problémáiról. Köszönöm a véleményedet! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 02-06-2008 @ 04:19 pm)
Comment: Nos újra, mert meghalt az egerem és önállósodott:
Tehát tegnap nem szóltam a dologhoz, mert én teljesen máshol látom a gondot, illetve másképpen. * Kel a gyerek reggel, alig él, reggelizik, felül a buszra (egyéb), utazik 31 percet (ez az átlag), beül az osztályba, végül 5-6-szor majd egy órát ül, néhány percre kimegy pislant, miegyéb, egy kicsit hosszabb szünetben eszik is, aztán amikor vége felül a járgányra, utazik 31 percet, menne, rohanna, ordítana, játszana, de nem lehet, tanulnia kell, amikor végez már sötét van, TV-zik, vacsizik, estleg számítógépezik *** Még az 1000 fős embergyárak előtt: - kelt a gyerek, minden ki volt készítve, vizet, szemet vitt a csirkéknek, megreggelizett, ment 100 métert az iskoláig, bement a terembe, jött a tanítónéni és azt mondta: - Ma a Táncplaccon lesznek az órák, mert ott vannak azok a növények, amelyekről tanulunk, és a hegyoldalban ott van az a fekete csík amin pedig a szenet fogjuk megismerni, mindenki összeszedelőzködött, de nem kellett vinni semmit, csak az elemózsiás tasakot, majd tiszta erőből rohant, hogy ki ér elsőként oda, hiszen azért is osztályzat járt, majd felsorakozva várták a tanítónénit, leheveredtek a gyepen és a tanítónéni mesélt, mesélt, majd együtt játszottak, majd ismét mesélt, mesélt, hegyetgurultak, és mindent tudtak, még a legrosszabb gyerek is tátott szájjal hallgatta, tudták melyik növénynek milyen a levele, a szára, gyökere, hogyan került a szén oda, hogyan lett belőle szén, hogyan hozzák ki, és miért fekete a barna szén is, majd együtt, ugrándozva vissza a tanítás végén az iskolába, fel a táskát, haza (1-2 perc), megforgatta a szénát, ellátta a józságokat, és rohant, ordított és játszott estig, megírta a leckét, majd lefeküd aludni, mert tanulni már nem kellett, mindent kívülről fújt mindenki. *** Ezért teljesen rossz irány a mai ordításalapú oktatás. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-06-2008 @ 04:25 pm)
Comment: Kedves Évi! Nagyon jól jellemezted az állapotot, amely tanárt, szülőt és áldozatként a gyermeket is megvisel, elég gyakran maradandó, ártalmas nyomot hagyva a gyermek lelkében. Az iskolákban miért nincs arra megfelelően kialakított hely, ahol a gyermek a szüneteit, a pihenő idejét, amelyben fel kellene töltődnie, korának és egészségének megfelelően tölthesse el. A tanárok miért gondolják, hogy a szünet a diáknak, szünet az ő munkájukban is? Nekik nem az. Nekik szünetben is illene foglalkozni a gyermekekkel, és igen, amikor ilyen kicsikről van szó, akkor még szervezetten levezetni az energiákat, játékkal, mozgással, dallal,tánccal. Mennyiszer látja az ember, amikor bemegy az iskolába, hogy a gyerekek ölik egymást, a tanárok, meg egy kupacban beszélgetnek egymással. Ez még az óvodában is így volt nagyrészt. Tisztelet a kivételnek természetesen. Nem lehet könnyű hivatás tanárnak lenni, ezért én nagyon megválogatnám kinek engednék ilyen diplomát szerezni. És minden elimerésem az igazi tanítóé, tanáré, mert nagyon embert próbáló hivatás az övék. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 04:29 pm)
Comment: Nagyon igazad van Miki! Szeretettel sok minden megoldható. Eszembe jutott egy történet: Az apa elment tanácsot kérni a főrabbihoz, mert sok baj volt a fiával. Ezt a tanácsot kapta:" Menj haza, ée szeresd jobban a fiadat!" Köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 04:31 pm)
Comment: Kedves Csilike! Kívánom, hogy szép élményeitek legyenek majd az iskoláben! Ölellek: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 02-06-2008 @ 04:34 pm)
Comment: Tudjátok, mi derült ki nemrégen Amerikában? Olyan nyugtatót kaptak a hiperaktív gyerekek, amely tartósan károsította az idegrendszerüket! És úgy emlékszem, éppen az iskolában! Szóval kis ország, kis gond...ugye azért egy kis nyakleves ártalmatlanabb? De lehet, hogy tévedek, miért ne tévedhetnék? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 04:38 pm)
Comment: Kedves Lacóbá! Gyönyörű, amit leírtál! Tényleg így kellene. De a mai városi iskolák nem emberléptékűek. (Ahogy a lakótelepek sem.) Erről persze nem a tanító néni tehet. Ő csak megpróbálja az adott körülmények között végezni a munkáját. Valószínűleg nem mindig jól. Mégis, közösen a szülőkkel, kénytelen elfogadhatóvá tenni a gyerekek mindennapjait. Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 04:55 pm)
Comment: Kedves Anna! A kérdés költői (nincs rá válaszom), hogy miért nincs megfelelően kialakított hely az iskolában a pihenő idő kulturált eltöltésére. De nagyon jó lenne! Igazad van, a szünet csak a gyerekeknek szünet, a tanító nénik akkor is dolgoznak.(Ha jól dolgoznak.) A válogatásról pedig csak annyit írnék (pedig ezt el akartam kerülni), hogy ha anyagilag és erkölcsileg elismernék ezt a pályát akkor talán jobban tolonganának a felvételizők. Az válogatás lenne. Köszönöm, hogy elmondtad a gondolataidat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-06-2008 @ 05:00 pm)
Comment: Miki! Nyaklevest? Manapság?...Néha még azt is meg kell gondolni, hogy megérintheted-e a gyereket...és itt nem durvaságra gondoltam. Mert a gyerekeknek vannak jogaik... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 02-06-2008 @ 06:02 pm)
Comment: Bizomány - mindenkinek vannak jogai manapság - még ha tizenöt évesen a rendőrségen találod magad a fiacskáddal - akkor is! Aztán a rendőrök megkérdik, miért nem nevelted meg a fiadat - mert nem engedtétek drágaságaim...és Ti sem fogjátok tudni megnevelni mostmár a jogaival együtt sem!
Kötelességei talán nicsenek annak a gyereknek? Ugyan ki kéri számon tőlük törvényesen??? Pedig Jog, és Kötelesség bizony kézenfogva kell járjon - egyik a másik nélkül nem létezhet...ha gyerek, ha felnőtt - akkor is...
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 02-07-2008 @ 08:56 am)
Comment: Drága Éva, mivel a vitát nem olvastam, és azt hiszem nem is tisztem, így csak a naplódhoz tudok hozzászólni. A véleményem az, hogy kevés az igazán jó pedagógus. Gyerekeimnek sosem volt rossz a magatartásuk, de nem tudhatom, hogy hol a kisördög bennük, hiszen még a suli lépcsőjét koptatják. A folyosón valóban nem jó rohangászni, mert baj is történhet, viszont szerintem elég, ha rászól a tanárnő vagy a tanárúr a gyerekre, nem kell sem intő, sem beírás, én úgy gondolom, hogy nincs kezelhetetlen gyerek. Ha egy gyerek, szülő, pedagógus összhangban van, akkor minden tökéletes, hiszen egy a cél, a gyerkőc fejlődéséért mindent megtenni. ölellek mindkettőtöket: gaby))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-07-2008 @ 02:51 pm)
Comment: Kedves Miki! Nagy igazságot írtál. Jog és Kötelesség-kézenfogva kell járniuk. Kellene... Csakhogy a Jog óriás, a Kötelesség törpe, így nem tudják fogni egymás kezét. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-07-2008 @ 02:53 pm)
Comment: Drága Gaby-blue! Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet. Egyetértek Veled. Ölellek: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Boki (Ideje: 02-07-2008 @ 08:07 pm)
Comment: A jogról és a kötelességről
Kisebbik fiam kilenc éve él Texasban. Két gyereke van, akik ott jártak, járnak iskolába és gyerekek beszámolói alapján írom a következőket. A tantermeket egymástól szekrénysorok választják el, egy légtér az egész, tíz,tizenöt tanterem helyezkedik el ily módon. Kérdeztem az akkor negyedikes, kilenc- tíz éves unokámat, nem zavarjátok egymást, egymás óráját, az esetleges hangoskodással, vagy egyébbel. Csodálkozva nézett rám, mintha azt mondtam volna neki, hogy biztos úszva jöttek haza. A következőket felelte: Papa, a másik osztálynak joga van ahhoz, hogy tanuljon, nekünk meg kötelességünk azt biztosítani, mint ahogy nekik is kötelességük biztosítani, hogy mi is zavartalanul tanulhassunk.
Egy másik kérdéssel kapcsolatban a következőket mondta: Ha én eltévedek és odamegyek a rendőrhöz, hogy eltévedtem, ő köteles bevinni az őrszobára, nekem kötelességem elmondani, hogy érhetik el a szüleimet, ott kötelesek megkérdezni, hogy éhes vagyok-e vagy szomjas, velem kapcsolatban semmit nincs joguk kérdezni, csak akkor, ha a szüleim már ott vannak.
A rendőrök is tudják, hogy én ezt tudom. Egy másik kérdéssel meg a következőkkel világosított fel: ha a marketban az eladó úgy gondolja, hogy eltulajdonítottam valamit, akkor félreállít, és értesíti a szüleimet. Én köteles vagyok odamenni, ahova ő mondja, neki nincs joga benyúlni a táskámba, csak a szüleimnek. Én minden esetben kötelesek vagyok röviden és értelmesen felelni a kérdéseire, de őneki nincs joga mást kérdezni, csak ami a vásárlással összefügg. Arra kérdésemre, hogy mi van akkor, ha van olyan a táskájában, azt mondta, azt nem tudja, mert olyan nem volt még. Az első válaszán kívül a többi nem a saját tapasztalata volt, az iskolában tanulták, és mint megállapítható, a rendőriskolában is tanítják. Gyanítható, hogy a társadalom iskolájában is tananyag a jog és a kötelesség személyre szabottan.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-07-2008 @ 09:13 pm)
Comment: Kedves Boki! Érdekes példákat hoztál, van még mit tanulnunk. Köszönöm a hozzászólásodat. Üdvözöllek: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Boki (Ideje: 02-07-2008 @ 09:48 pm)
Comment: Még valamivel ki kell egészítenem az előbbieket. Ha a tanuló valami olyat tesz, ami ellenkezik az iskola házirendjével (amit az utolsó betűig be kell tartani nevelőnek, gyereknek, szülőnek), akkor másnap csak a szülőjével együtt mehet iskolába. Ehhez a szülőnek szabadságot kell kivenni, elkísérni, tisztázni az igazgatóval a tennivalókat és szorosan betartani a mondottakat, mert könnyen kizárják az iskolából és a szülő köteles egy másik iskolába átíratni, ahova már nem viszi a lakóhelye szerinti iskolabusz, ami nagyon nagy terhet ró a szülőre A tanuló hiányzását nagyon szigorúan veszik, ugyanis ha a gyerek nem megy iskolába, akkor a következő tényállás áll fenn, és ezt büntetik: a szülő korlátozta a gyerek azon jogát, hogy iskolába járjon. A szülő számonkérése már akkor délután bekövetkezik, amikor a gyerek nem jelent meg az iskolában. Annak nincs akadálya, hogy a tanév folyamán bármikor egy hétre kimaradjon, mert mondjuk síelni mész a gyerekkel együtt, csak előre be kell jelenteni az iskola titkárságán. Ha betegség miatt hiányzik, azt is a tanítás előtt be kell jelenteni. Az azonnali intézkedések hatásosak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 02-08-2008 @ 04:21 pm)
Comment: Ez nekem nagyon tetszik! Örülök, hogy leírtad, kedves Boki. Valahogy így kellene nálunk is. |
|
|
|
|
|
