| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A költészet és a zug-irodalom Ideje:: 01-21-2009 @ 08:20 pm |
|
|
|
|
Hol vannak az igaz költők? Ki tudja?
Szerintem az igazi tehetségek elzárkóznak a
nagyközönségtôl, mert szerintük nincs
igazi mûértô közönség, csak felületes, hamis mázzal bevont az igazi emberi érzésekre épülô mûvészetet értéktelen maszlagokra cserélô giccsfogyasztók.
Bevett értelemben nevezendô fûzfapoéták!
Ki a Füzfapoéta? Ki lenne? Egy költôcske, egy
versfaragó, átvítt értelemben VERSKOHOLÓ!
De lehetne rímfaragónak, rímgyártónak,
rímkovácsnak, versifikáternek sôt még
poetaszternek is nevezni.
Ez az állapot mit fed? Ez jó, vagy rossz? Ha a délamerikai szappanoperákat jónak mondjuk,
akkor ebben az értelemben ezen is el lehet könnyezni, nvetni, dicsérgetni és dicsértetni magubnkat.
br>
Igaz, hogy semmitmondó lesz, igaz, hogy a társadalmi problémáktól oly távol lesz, mint
Makó Jeruzsálemtôl, igaz, hogy aszerelem kimerül a siránkozáson meg a kétes élmények felmagasztalásán, de oda se neki, majd csak
elolvassa valaki!
És felfedezzük, ugye, hogy miként a szobát, vagy az egész lakást, úgy a szíveket is szép
lilára, vagy divatos sárgára festeni tudJUk ám!
Na ja!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-25-2009 @ 11:38 pm
| Hozzászóló: andrass (Ideje: 01-21-2009 @ 09:08 pm)
Comment: Kedves Nanti!
Elsőre kicsit dühösnek érzem a gondolatsort. Valami hasonlóról írtam a Rubophen verspályázat kapcsán.
Szóval, miért pont a költészetet, az irodalmat kerülné el a fogyasztói társadalomra jellemző értékeltolódás, értékzavar és az olvasó/fogyasztó kétségbeesése a hatalmas, átláthatatlan alkotás/választék láttán.
Másrészről: a költőiség számomra egy viselkedést, egy megközelítést (csúnya szóval attitűdöt) jelent. Az alkotás értéke pedig egy ettől független (természetesen közvetett kapcsolat azért van) sok elemből álló dolog. Az alkotás tulajdonképpen felhívás, az olvasó, a néző, a hallgató felhívása, a publikum visszahatása, reakciója által válik teljessé egy mű, a közönség adja hozzá azt a pluszt, ami után egésszé válik. Persze még akkor sem tekinthető befejezettnek, hiszen új és új értelmezéssel, asszociációval gazdagítható és természetesen ismertsége, elismertsége is növekedhet, éppen úgy, ahogy a vele szemben megfogalmazódó ellenérzések.
András. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-21-2009 @ 09:18 pm)
Comment: Szerinted csak annak van joga írni, akit Adynak vagy József Attilának hívnak.
Mint ahogy ecsetet is csak az foghat, aki legalább Munkácsy.
Persze zenét is csak a Beethovenek szerezhetnek, hiszen mit akar a pór nép, nehogy már azt higgye, hogy azért mert megtanult az iskolában szavakat egymás mellé rakni, esetleg énekelni, még próbálkozhat is!
Nem. Írásod azt sugalja, mint régen a papok, akik nem engedték tanulni az embereket, hogy a misztifikált kiváltságaik nehogy csorbát szenvedjenek.
Még jó, hogy ma már létezik az internet, egy olyan média, amit nem lehet behatárolni, nem lehet megállítani, elnyomni és korlátozni.
Így aztán a Józsi Csajágaröcsögéről pont úgy leírhatja a boci versét a kecskéjéről, mint ahogy ifj. József Attiláink is megtehetik bátran.
Csak nem kellene annyira félni a versenytől, megmérettetéstől.
Ha valóban emészhető amit művelnek, akkor az emberek tudni fogják, mi az ami művészet, és mi az ami csak játék, és csak azért van,hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Én úgy gondolom, a szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy eldönthesse egy ember, mi az ami tetszik neki. Ha az egésznapos stressz után szappanoperára vágyik, hát had nézze. Az Ő élete. Kirohanásod nem igazán értem. Én ismerek nagyon jó költőket, itt a portálon is, és tudom, hogy semmi okuk bújkálni, mint ahogy szerencsére nem is teszik. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nanti (Ideje: 01-21-2009 @ 10:06 pm)
Comment: Kösz a hozzászólásokat, nem düh, sem egyéb rossz az inditék, csak témafelvetés.
Mert azt azért mégsem kéne, hogy szobafestés gyanánt bütyköljük a rímeket, vagy igen?
További vélemények talán meggyőznének engem, vagy mást? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 01-22-2009 @ 12:25 am)
Comment: Kedves Nanti! Nem az a jó költészet amit az emberek el is olvasnak? Tudnak ám ezek a a megcsorbult versírók olyan verset is írni, ami számos országban visszaolvasható.
Szerinted miért is olyan elítélendő dolog a szerelemről írni? Tudod vannak ám egyszerű emberek is, akik nem a vers verstani részét elemzik, ha nem a mondanivalót, ami az ő lelkéből is ugyanolyan érzést válthat ki, mert egyszerűségével érteti meg a vers saját magát és így ő is megtalálja benne az érzéseit. Szerinted ki a jó költő, hisz annyiféle ember van, akinek más és más a kedvenc költője. Közöttük számtalan amatőr van. Én tudod miért írok verset? Egyetlen mosolyért, vagy egyetlen könnycseppért. Hidd el, nagyon sok embertől meg is kapom ezt a csodálatos ajándékot, pedig én szinte mindig, csak a szerelemről írok. Nekem ez az igazi érték. Szeretettel.Lena
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Si (Ideje: 01-22-2009 @ 02:45 am)
Comment: "Hol vannak az igaz költők? " -kérdezed. Szerintem nem ez a probléma, hanem az, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy egyedül ő hivatott arra, hogy megmondja, ki az igaz költő.
Én úgy gondolom, hogy hadd írjon, aki késztetést érez az íráshoz. Elhivatottságból, hobyból, vagy terápiás céllal? Mindegy. Az idő majd megrostálja a termést. Sokkal kevesebb marad belőle, mint szeretnénk... Éppen ezért nem szabad túlságosan mellre szívni sem a sikert, sem a sikertelenséget. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lnpeters (Ideje: 01-22-2009 @ 06:48 am)
Comment: Kedves Nanti!
A XX. században a költészetbe behatolt a dilettantizmus, a sznobizmus - és el is veszítette kapcsolatát a nagyközönséggel.
Lehet, hogy ideje volna ezt helyreállítani.
Ma a "hivatalos" költők között sok a tehetségtelen, "kinevezett", kapcsolataiból élő, egymásnak üzenő, egymás között díjakat osztogató dilettáns - a költészet funkcióit meg gyakran a dalszövegek töltik be.
Az ilyen honlapokon, mint a Fullextra, viszont számos igen erős tehetség található - akik valójában igazi költők, művészetük igazi költészet.
A költészet az ember egyik legsajátabb tulajdona, minden embernek szüksége van rá.
Van is, lesz is - mindig. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 01-22-2009 @ 08:12 am)
Comment: Rád kerestem az Irodalom Klubban. Egy szem "Már csak" című versed alapján nem győztél meg arról, hogy Te tudod a tutit. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-22-2009 @ 08:42 am)
Comment: Azt kérded, hol vannak az igaz költők. Aztán azt mondod, hogy az IGAZI TEHETSÉGEK... Hogyan kötötted össze ezt a kettőt? És aki elzárkózik (amint írod) a nagyközönségtől, az mitől IGAZ költő? És miként teszi ezt? (Elképzelem az író-olvasó találkozót, ahonnan ki van tiltva a nagyközönség.) És ha már így jól elzárkózik Tőlük, akkor ő hogyan s honnan tudja azokat a társadalmi problémákat, amelyek (szerinted) elolyannyira jellemzőek az igaz költőkre? Mindamellett érdekes ez a mondatod: "a társadalmi problémáktól oly távol lesz, mint
Makó Jeruzsálemtôl, igaz, hogy aszerelem kimerül a siránkozáson meg a kétes élmények felmagasztalásán, de oda se neki, majd csak
elolvassa valaki!" Ez igencsak éles váltás részedről, és semmi összefüggés a mondat eleje, közepe és vége között.
Számomra az se derült ki írásodból, hogy mit is hiányolsz igazából. Az igaz költőt? Ha megmondod, kire gondolsz, megmondom, hol találod. Vagy a társadalmi problémák taglalását hiányolod az irodalomban? Ettől lesz valaki igazzá? Én nem hiszem. Én úgy hiszem, hogy mind, ki adni akar, adni szeretne és adni tud, önzetlenül s jószívvel, az IGAZ EMBER. Hogy aztán költő-e, avagy sem? Az már sokadrendű szempont szerintem. Fogyasztói társasdalom lettünk. És hiába van mondjuk egy üzletben kirakva a szebbnél szebb, különböző fajta hús, ha a vásárlóknak csupán a szép csomagolású aszpikos szalámira van igényük. Persze, a költőnek akár feladata, elhivatottsága is lehet az emberek tanítása, terelgetése. De hogyan tudja ezt megtenni, ha elzárkózik a nagyközönségtől?
Költők és fűzfapoéták... Látom, a kislexikonban ráleltél még a poetaszterre is. (De vajon e szó mellé hogyan alkothattál egy olyat, hogy "verskoholó"???) Szóval vannak itt gondok még a magyar nyelvvel is, ne szaladjunk olyan előre, a költőválogatáshoz szerintem!
És még valami! Ha egyszerre van például a televízió két csatornáján mondjuk az Anna Karenyina és a Jóbarátok, melyik csatornát nézed?
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 01-22-2009 @ 08:49 am)
Comment: Szerintem az igazi tehetségek elzárkóznak a
nagyközönségtôl, mert szerintük nincs
igazi mûértô közönség, csak felületes, hamis mázzal bevont az igazi emberi érzésekre épülô mûvészetet értéktelen maszlagokra cserélô giccsfogyasztók..."....Biztos vagy ebben? Nem te jársz rossz helyen?,..eltévedtél azt hiszem.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 01-22-2009 @ 08:57 am)
Comment: Kicsit különös volt olvasnom blogodat. Egyrészt vannak benne olyan elemek, melyek valóban ott száradnak az irodalom szárítókötelén, de azért nem mindegy, hogy előtte mit hozott oda az a bizonyos "ruhadarab", amit a "mosás" után az olvasónak szeretnénk a lelkére simogatni. Hiszen lehet, hogy már "agyonszakadt", "lyuk hátán lyuk", melyen már a legköltőibb költői mosószer sem tehet csodát. Aztán az is lehet, hogy az új "csodaruhák", "egyszerhasználatos" cicomák, vagy "hordhatatlan" skatulyátlan csomagolóanyagokat már lesüti a hajnali nap, a legkisebb szellő is lerázza a kötélről. Ma minden lehetséges, és ezt tartom fontosnak. Aki úgy érzi írnia kell írjon, de azért a megítélésnek kell, hogy legyenek szabályai. Kell lenni olyan háttérnek, ami elengedhetetlen. Ennek ellenére írni, könyvet is lehet - ahogy lnpeters-Laci írja - úgy is hogy bizonyos kör "mindegymilyen" ruhára is ráhúzza az álcsodát, de egyszer aztán jön a szél, ami átfúj rajta, jön az eső ami, mosolyog egyet... Tehát a másik irány: mikor és ki ítéli, ítélheti meg az irodalom milyenségét? Talán a papírral rendelkezők? Talán a lépcső tetején állók? Vagy éppen az ezernyi tollal rendelkezők? Netán az aranytollakat birtoklók (tintára már nem tellett)? Aztán hol a határ az értékítéletben, s hol a kezdet?... Nyugodt szívvel állítom, hogy nem tollakban van a titok, s a lépcső sem oly fontos, sőt tollforgatni is bárkinek szíve-ügye, de azért a helyzet kulcsa az olvasó, a sok olvasó, a soknál is sokkal több olvasó, s az hogy ő mit kap, amikor arról a bizonyos kötélről leemeli a "ruhát"... Szeretek olvasni. Pici gyermekkorom óta olvasok. Sokat. Írogatok is, tanulgattam, tanulgatok is hozzá - a magam örömére. Aztán mégis nagyon szeretek jót olvasni, tanulni belőle, átélni mások érzéseit, történeteit, azonosulni a leírók érzelmi világával. Szeretem a jót s a szépet... Ma is olvasok jót és szépet is, és ilyenkor örülök... Olyan különös érzés ez, hogy sokszor elfeledi az ember azt is, hogy milyen nap is van... Nálam ez a nyitja a dolognak, és persze a példa, melyet az esetedben én sem látom visszaigazolva. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nanti (Ideje: 01-22-2009 @ 10:15 am)
Comment: Ismételten megköszönöm a sok hszt, látom valahol csak érzékeny ez a pont, bár tévedni nem nagy dolog, senkinek, még nekem sem, mivel emberi tulajdonság.
Hát, szóval, a házilag gyártott füzfapoézisok termékeny talaja a Net, és ebben én is találok élvezeteket! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 01-22-2009 @ 01:48 pm)
Comment: Kedves Nanti! Írásod nyomán jelentkezem, mint fűzfapoéta, bár, még a bármilyen jelzővel, illető poétaság,látszatát is szeretném elkerülni. Maradok egyszerűen rímgyártónak, bár abból sem túl sikeres. Már csak azért sem lehetnék babérkoszorús költő, mert irományaimat, itt, a fullon, megosztom másokkal. Van akinek tetszik, van, akinek nem. Értékítéletedben ez, a sokezres olvasótábor, ez a tény eleve kizárja bármilyen, a költészethez való tartozásomat. Nagyon sok penelből építkező, ismerős fordulatokkal újra jelentkező verseim, verseink vannak. Az anonim versversenyben a gyakran irogatók a fullon 80 %-os biztonsággal kitalálják, hogy ki írta a verset. A moderátorok meg tudják mondani, hogy hányan vagyunk, akik rendszeresen jelentkezünk e hasábokon. Én több százra becsülöm a számunkat. De, lehet, hogy az ezerhez közelít. Tesszük ezt abból a késztetésből, hogy megmutassuk magunkat. meg, hogy a versek, ha másoknak tetszenek, az nekünk örömet okoz. Egy jó adag exhibicionizmus. Én fordítva látom a kérdést, mint Te. Nem az a nagy költő, aki egy szűk elit körében többjelzős világdöngető, robbanó képekben fejezi ki az emberiség, és a trópusi öserdők pusztulása miatti fájdalmát, hanem, aki egyszerű, a hétköznapi ember számára is el tudja mesélni, hogy milyen szerelmesnek, csalódottnak, stb. lenni. És vagyunk itt, a fullon jónéhányan ezekkel az érzésekkel. A "magas kultura" szerintem éppen ott kezdődik, hogy nem kevesekhez, hanem sokakhoz szól, elvont, de mégis érthető módon. Mert attól, hogy szobizmusból, mint már előttem jelezték, el lehet ájulni egy olyan festményen, amit a találomra kinyomott festékestubusok"alkottak", az még neked, másoknak tetszhet, de nem biztos, hogy az a többség értékítéletében a szép, a jó. Talán értem, érzem, hogy mit akartál mondani, de nem értek veled egyet. Játék képpen, követve logikád, mondj egy témát, ami szerinted érdemes arra, hogy versbe foglalják, nem az általad sekélyesnek tartott módon. Nem vagyok költő, de egy órán belül az igényeidnek nagyjából megfelelő verset, bocsánat. rímegyveleget teszek eléd. Lehet, hogy nem is rímel majd, mert egy szabadversben minden lehetséges. Ha jól emlékszem, Netelka írta, hogy egy verset talált tőled. Megnézem kiváncsiságból, és elgondolkodom, hogy milyen az igazi költészet. barátsággal Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nanti (Ideje: 01-22-2009 @ 07:35 pm)
Comment: kedves akárki, nem látom a neved, mert olyan ez a honlap, hogy amikor hszt írok, akkor eltünik a lap és új lapon jelenik meg az ablak, na mindegy.
Szépen, szerintem nagyon is szépen megfogalmaztad a lényeget, igazi megbántottként, bár ezt kisé elsietted, mint azonmód mások is, mivel a RÍMFARAGÓK SZÉLES TÁBORÁHOZ SAJÁT MAGAMAT IS BESZÁMOLTAM, HOGY ne legyen hiányos a lista!
Csak azért!
Témát adjak:
Írj valamit a politikáról, de ne kitalált legyen, hanem ténylegesen a megtörtént tényekből.
Például miniszterelnökünk tréfáját öntsd dalba:
Öregecske feleségek lecserélése,
kíváncsi vagyok!
Megígérted! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nanti (Ideje: 01-22-2009 @ 07:37 pm)
Comment: igazitás:
kedves csitesz
(Ideje: 01-22-2009 @ 01:48 pm)
hozzád intéztem előbbi soraim, kérlek válaszólj. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 01-22-2009 @ 11:57 pm)
Comment: íKedves Nanti! Mivel két versem van fönt a klubban, ezért előbb privin elküldöm, majd ha az első vers legörög, fölteszem. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lnpeters (Ideje: 01-23-2009 @ 06:28 pm)
Comment: Kedves Nanti!
A költészet és az irodalom nem valami üres, öncélú esztétizmus képződménye, hanem az emberi lényeg kifejezésének egyik legfontosabb eszköze.
Három nélkülözhetetlen eleme van: Szerző-Mű-Közönség. Nem önmagában a mű - ahogy egynémely mai mesterkélt megnemértettségében siránkozó műanyagművészke véli - hanem ezen viszony teremti a költészetet.
Ha e három közül bármelyik hiányzik, ott egészen egyszerűen nincs is költészet.
Az a költészet, amely - úgymond - "elzárkózik a nagyközönség elől" - nincs. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nanti (Ideje: 01-23-2009 @ 07:18 pm)
Comment: Sok jó gondolta gyűlt ide össze, kösz, hogy írtál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 01-25-2009 @ 12:54 pm)
Comment: Én nem tudok írni se verset, se prózát, de próbálkozom. Addig is békén hagyom az itthoniakat. Vagy ők engem? :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nanti (Ideje: 01-31-2009 @ 11:03 am)
Comment: kedves hori, köszi! |
|
|
|
|
|
