| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Amikor a rémálmok valóra válnak... Ideje:: 01-04-2010 @ 10:21 am |
|
|
|
|
2007 májusa. Egy rettegést kiváltó telefonhívás páromtól, miszerint Afganisztánba kell mennie. Egy fél nap gyomorgörcs, majd egy megváltó újbóli hívás: mégsem.
Most azonban számolom vissza a napokat. Már két hét se.
És most hiába várok bármilyen felmentő telefonra, nem jön.
A dolog eldönttetett. Kisfiam, aki öt hét alatt is képes volt elfelejteni és ezután rémült üvöltéssel "üdvözölni" apját, most fél évig nem látja... vajon hogyan viseli majd?
Sok kérdés van bennem, amire keresem és van amire nem is akarok választ találni.
Egyszerűen csak félek. Már nem csak rólam van szó, én kibírom, de most: egy másik jövőért is felelek...
Nem marad más csak a várakozó bizakodás és a mosoly, amit a baba felé küldök üzenve vele azt amit remélek: minden rendben lesz... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-04-2010 @ 10:21 am
| Hozzászóló: blue (Ideje: 01-04-2010 @ 12:20 pm)
Comment: Így van, minden rendben lesz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 01-04-2010 @ 02:16 pm)
Comment: Nem lesz gond, nyugi! Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 01-04-2010 @ 07:32 pm)
Comment: Drága Rien...átérzem szorongásod és félelmed...sajnos ez benne volt a pakliban mikor ezt a hivatást választotta, de ugye mindig ott volt a remény...miért pont őt ?...Tudom ez nem gyógyír a te problémádra...az én anyám volt így pont , mint te...mikor a mi századunkat kivezényelték a Téli Palota elfoglalására..és még a Szmolnijt se vettük be...mondtam is Iván Gyomorszájnak na ezt jól kikaptuk, aztán a Névtelen katona adott vodkát s lecsuktak az Auróra, mert közben úgy vélték, a Patyomkinon voltam...nagyon nehéz a katonaélet...remélem egy kicsit ellazultál...Jégtörő Mátyás voltam zdoroje... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-04-2010 @ 09:27 pm)
Comment: Nagyon nehéz... Hinned kell, hogy nem lesz baj...Ölellek szeretettel Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 01-05-2010 @ 05:01 pm)
Comment: Csak optimistan!!! Minden elismeresem a Tied, hogy "csak" ennyire vagy ketsegbe esve. Hidd el minden rendben lesz. Igy az irasaidon keresztul ismerve is tudom hogy eleg eros es vagany vagy erre a "kalandra" is. Nem sokan mondhatjak el mugukrol hogy jol mukodo szerelemmel teli kapcsolatban is kiprobalhatjak milyen egyedulallo anyan lenni.(vicc akart lenni) Veled vagyunk. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 01-05-2010 @ 05:01 pm)
Comment: Olvastalak... ERŐT Neked! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Móka (Ideje: 01-05-2010 @ 07:40 pm)
Comment: Bízni kell a JóIstenben.Rendben lesz minden. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 01-06-2010 @ 01:19 pm)
Comment: Köszönöm nektek.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-06-2010 @ 11:52 pm)
Comment: Tudod Rien, mi beszélgettünk erről egyik első talidon... Az én férjem két évet töltött külszolgálatban. Az elsőnél egy 9 és egy 11 éves kislánnyal maradtunk hármasban. Egy év alatt kétszer volt itthon.Nem könnyű a felelőséggel egyedül maradni. Talán ez volt a legnehezebb. Sokat tépelődtem, elengedjem őket ide, oda, most mi a helyes? Kis tinik voltak még... De egész jól átvészeltük, kialakítottuk az új "rendet" otthon, és a végén már az volt a furcsa, mikor hazajött az apjuk:) A második missziója már keményebb volt, arra majdnem "rámentem", de ennek sok összetevője volt.
Téged ismerve - bár tudom, hogy nem lesz könnyű - de szépen kialakítod majd a babával a magatok kis világát! Nem lesz semmi gond! Se veletek, sem a férjeddel. Nehéz abba is beletörődni, hogy kimarad a férjed a gyermek életéből, nem látja fejlődését, növekedését. Tudom, mert ez nekem is nagyon fájt:(
Megértelek, és sok sok erőt, kitartást kívánok Nektek! Írjál nekünk sokszor, hisz tudod, a szavak is nagyon sokat segítenek! (Remélem az enyémek most nem keserítettek el)
Puszi: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
