2011.01.20. 14 óra

Izgatottan, sántikálva érkeztem meg az Arany Tíz kultúrházba, hogy próbára tegyem magam a „Csillag születik” válogatóján.
Sokszor eszembe jut: Én csak dacból jelentkeztem. Vajon ég még bennem akkora tűz, mint akkor decemberben?
Nem tudom…
Mindenesetre a hét elején le akartam mondani, de az a két ember, aki tudott az egészről, nem engedte, hogy megfutamodjak…
Belevágtam…
Adatlap kitöltése a helyszínen megtörténik, hatalmas tömeg, fotózás, utána pedig interjú egyenként.
E műveletek cirka másfél órát vettek igénybe, utána nyomás az alagsorba az „A” meghallgató szobába.
Úgy érzem magam, mint egy pincebogár, és a kávéautomata sem működik.
Mindenki izgul, és túl sok az „énekes”, ami nekem személy szerint nem tetszik, mivel ez nem az X-faktor, és nem is a Megasztár.
Mindegy, lenyelem a békát, mi mást tehetnék? 
Érdekes, hogy a bennem levő feszültséget és izgalmat az előttem szereplők kudarca oldja…
Aztán jön az én számom: 2515
Belépek…
Két fiatal srác, és egy ifjú hölgy ül velem szemben.
Belövik az én magasságomhoz a mikrofont, indítják a kamerát, és szólnak, hogy kezdhetem.
Én pedig belevágok a versembe. Nyugodtan, tagoltan, érthetően és hangsúlyozva, ahogyan Tőletek tanultam.
Közben látom, amint elégedetten a bólogatnak, a hölgy pedig a végén így szól:
„Szuper volt!”
Megköszönöm, de nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, ez még semmit nem jelent.
Az egyik srác megkérdi: „Sok ilyen versed van még?”
Mondom, akad pár, de, hogy mennyire „ilyenek”, azt nem tudom.
Beszélünk pár szót.
Tisztában vagyok vele, hogy nem mondhatnak semmit, de azért megkérdem vigyorogva: „Jó volt?”
Válaszképp bólogatás: „Igen, jó volt!”
Elköszönök, majd kilépek a szobából átadva helyemet a már körmeit lerágó lánynak.
Odakinn mosolyogva közli egy negyedik srác: „31-ig telefonálunk!”
Mondom ez remek, akkor lépek is, mert baromi éhes vagyok már.
Lényeg, hogy semmit sem tudok még, de egy valamiben biztos vagyok: Akár továbbjutottam, akár nem, cseppet sem vallottam szégyent, sőt!!!
Nem tudom, most hol tartok az „úton”, de az tuti, hogy kellett egy hely, ahol fejlődhetek, felnézhetek emberekre, és tanulhatok tőlük!
Köszönöm Anna, és köszönöm Fullextra!
Én már nyertem a mai nappal, sikeresnek érzem magam, és ez a kis siker a Tiétek is!!!

Imádlak Titeket!!!