2003. tavaszán megpróbáltam prózában kifejezni az előző versek gondolatát. A pohár címü novellában egy nő kettősségét rajzoltam meg,aki finomnak, előkelőnek, a stílus feltétlen ismerőjének képzeli magát, de giccses kacatokat gyűjt, és érdeklődése nem terjed túl a krimiknél. Meg sem próbálja megérteni, vagy legalább meghallgatni, társa műveit, de háborog, hogy őt nem érti meg senki.
Az első bemutatás nem volt sikeres, a kifogás szerint a férfit kellett volna inkább karikirozni és a nőt áldozattá tenni. De hát nem ez volt a célom. Mindig nők között dolgoztam, és velük kapcsolatban voltak inkább megfigyeléseim.
Csak jóval később jelent meg a Kalákán, amikor már más írásaim bizonyították, hogy nem lehet lebeszélni a prózaírásról.
A Hiszek a lélekvándorlásban-- ugyancsak kettős képre épül. Az "én" hisz saját racionalitásában...de mégis...
Végül az Olga tükrei fejezi be a gondolatsort: Jobb, ha nem tudjuk, mi a mások véleménye...
A három novella tulajdonképpen összetartozik, bár a tartalmuk merőben különböző.
Közben néhány egypercest is írtam:
Ecce homo: Julika, Fülöp, Lali. Ez utóbbinak a végleges címe valószínüleg Könnyű magának! lesz. Napokig gondolkodtam rajta, míg végre jan. 1. hajnalán leírtam.
A harmadik sorozat:Juszti néni emlékei
Ebből is több készült el: Juszti néni fél almája, Csak azt ne mondd, hogy nyúlanyó! , Mellényke.
A Saláta a Kaláka olvasóinál több sikert aratott, mint az összes többi prózám összesen.
Közben elkészült egy kisregény, a Baba-néni. Igazság szerint ez is lehetne akár novella sorozat is.Vagy ha lenne elég türelmem még egyszer átdolgozni, nagyobb regény is lehetne belőle a felesleges részletek kiszűrése és a lényeg további formálása után.
Még a Bakár úr, Kuku Todore, Ketten az utcán, Tériszony és a Sonipes készült el eddig.
Közben versek, de kevesebb, mint 2002-ben.
Igy felsorolva, beleltározva mindent, úgy látom, hogy 2003. a próza éve volt számomra. Most nem is tudom, merre menjek tovább. Tényleg! Kellene egy tükör, ami racionálisan megmutatja a helyzetet... de ki mer belenézni? Bárki, bármit mondana, abbahagynám? Nem hiszem. Akkor meg mi értelme lenne? |