H.Gábor Erzsébet

Ellentétek I.

Van, nagyon megszerette Nincset, Nincs, pedig Vant.
Aztán lassan, elmúlt a nagy szerelem. Van már nem szerette annyira Nincset, és Nincs sem szerette már annyira Vant.
Elhatározták, megpróbálják egymás nélkül. Van megtalálta Van II-őt, és Nincs megtalálta Nincs II-őt.
Sokáig boldogan éltek, míg Van, rá nem unt Van II-re, az örökké csak Van, Van, Vanra. Nincs pedig, megunta az örök Nincset, és elkezdett neki hiányozni Van.
Rájöttek, nem megy egymás nélkül. Az örök Van, vagy csak az örök Nincs, dög unalmas.
Van, újra értékelni kezdte Nincset, és Nincs pedig Vant.
Tudták, hogy egymás nélkül lehetetlen az életük, hiszen az örök harc, az örök ellentét az, ami taszítja, de egyben össze is tartja őket.
Hiszen Van, Nincs nélkül nem értékelheti a Vant,  és Nincs sem, Van nélkül a Nincset.
Se egymással, se egymás nélkül. Örök vonzalomban, örök taszításban, örök szerelemben, örök gyűlöletben.
Végül úgy döntöttek, hogy együtt maradnak, mert tudták, hogy a TÖRVÉNY az örökéletű, és rájuk is vonatkozik egészen egy újabb „örökérvényű törvény” FELFEDEZÉSÉIG.

Ellentétek II.

- Szeress, hogy szerethesselek! - mondta Szerelem Gyűlöletnek, és Gyűlölet megpróbálta szeretni a Szerelmet.
- Gyűlölj, hogy gyűlölhesselek! - mondta Gyűlölet és a Szerelem, megpróbálta gyűlölni a Gyűlöletet.
Mindegyik igyekezett kedvére tenni a másiknak, és így lett a Szerelemből Gyűlölet, és a Gyűlöletből Szerelem. Teljesen átformálták egymást, és a végén oda lyukadtak ki:
- Te!  - mondta a Szerelem Gyűlöletnek. - Most te szeretsz engem, és én, gyűlöllek, szerinted melyik volt a jobb?
- Szerintem - mondta a Gyűlölet elgondolkodva - tulajdonképpen tök mindegy!
Aztán elhatározták, hogy inkább visszatérnek az eredeti énjükhöz, így Gyűlöletből újra Szerelem, és Szerelemből újra Gyűlölet lett.
- No, így már mindjárt jobb! - mondták, és továbbra is gyűlölve szerették és szeretve gyűlölték egymást.