Tudnál e engem...
Tudnál e engem úgy szeretni,
Hogy elnézd a hóbortjaimat?
Hallgatnád e rosszult szívemben,
Az elfáradt dobbanásokat?
Ha kérnélek, hogy ülj az ágyra,
Hallgasd meg a sótalan szavam,
Tennéd e, mit kedvem diktálna,
Hallgatnád e hangzataimat?
(Okos vagy! Sík, hol futhat szemem,
Lagúna, hol fáradt hajósként
-kit vihar tépett, meg nem értve -,
Vigaszokért hozzád érkezem.)
Más borzolását elsimítanád?
Látnál e szépnek álmodozva?
Sírnál, ha sírni volna kedvem,
Sós könny közt, sósan csókolózva?
Ha menni volna újra kedvem,
Mondanád e: siess, rohanva!?
És virág, kit betûznék olykor,
Csavargókedvû õsz hajamba?
............................................................
Látod, én mind ez lennék neked,
Mindenemet Tenéked adnám;
Eget, Földet, s a Csillagokat
ha gúnyolnának? Kikacagnám!
Õk nem tudják, hogy mily fenséges,
Téged olykor istennek látni,
Kit megcsalatva, hamis szókkal,
Végül is térdelve imádni...
|
|
