| Küzdőtér |
|
|
|
| Ambrusa - Efraim Staub: Jóga |
|
|
|
|
Előadó: Ambrusa
Album: Prózai művek
Szerző, cím: Efraim Staub: Jóga
Meghallgatva: 2788
Beküldte: ambrusa
|
Jóga
A múltkor rámszólt a feleségem, hogy mozognom kellene. Nem tesz jót ez az állandó itthoni semmittevés. Csak ülsz a számitógép elõtt és billegetsz.
A fõnöknek mindig igaza van felkiáltással fellapoztam az újságot és megnéztem a lehetõségeket. Arra van szükségem, hogy valami szervezett formát válasszak, mert annál sokkal lustább vagyok, hogy egyedül csináljak végig egy torna-kúrát. Az elgondolást a feleségem is támogatta, mert többé-kevésbé ismer.
A legjobb megoldásnak egy közeli konditerem látszott, nem kell sokat gyalogolni odáig és relative olcsó. El is mentem megnézni. A tulajdonossal leültünk tárgyalni az irodában, megbeszéltük a fizetési feltételeket, de mielõtt kirántottam volna a csekkönyvemet, azt a meglepõ kérést terjesztettem elõ, hogy elõbb látni szeretném, hogy miként megy ez.
A konditeremben nõk és férfiak izzadtak vegyesen. Az egész a tûz nélküli poklot juttatta eszembe látván, hogy a szerencsétlenek szenvednek a különbözõ modern kinzógépeken.
Egy nõ rá volt állitva egy futószalagra és úgy futott mint egy vadászkutya, a nyelve is kilógott, de egy métert nem haladt elõre.
Egy másik boxban egy férfi feküdt hanyatt, a nyakán kidagadtak az erek az erõlködéstõl és különféle súlyokat emelgetett egy állványról le és fel. Mögötte állt a pokol egyik oda beosztott kisördöge, aki kaján pofával cserélgette a súlyokat.
Más helyen egy nõ egy gépen állt, széles öv fogta körül, nyilván azért, hogy ne tudjon elszaladni, és a gép rázta, mint paraszt a szilvafát.
És tudnám sorolnia végtelenségig azokat a borzalmakat, melyeket a modern pokolban láttam. Megtévesztett gyanútlan emberek jöttek ide, kifizették a pénzt, és ha már egyszer kifizeték akkor végigcsinálják a kurzust tetszik, nem tetszik. A zsidó nem olyan fajta, aki a pénzét ajándékba adja.
Látván, hogy mi a való, kifordultam az ajtón és menekülésre fogtam a dolgot. A konditórium fõördöge utánamszaladt, megpróbált visszatartani még engedményrõl is hebegett. Anyádnak – mondtam neki – és szaladtam tovább.
Kifulladva érkeztem haza, a szivem a torkomban dobogott. Ráadásul az asszony nekem esett, hogy még egy kis tornára sem vagyok képes.
Hát ez a futás ? Ez semmi ?
Olvasgatam az újságot és láttam, hogy van jóga-tanfolyam. No ezt megnézem. A biztonság kedvéért nem vittem magammal a csekkönyvemet, hogy be ne mószeroljanak.
A megadott cimen egy kis kertes házat találtam. A fa egyik ágán három famajom ült. Az egyik a szemét fogta be, a másik a fülét a harmadik a száját. Erre a pozicióra még a magyarországi szocialista rendszerbõl emklékeztem. Csak ott emberek csinálták. Ki igy, ki úgy. Az ajtó a kopogtatásomra magától kinyilt, a szobában gyertyák égtek és egy szögekkel kivert ágy fölött egy csontsovány majdnem csupasz öregember lebegett.
-Ez igen, mondtam elismerõen, és megkérdeztem, hogy hogyan csinálja.
-Roppant egyszerû válaszolta az öreg, egyszerüen félek lejjebb ereszkedni, mert a szögek
megszúrnák a fenekem. Már gyerekkoromban is féltem az injekcióktól.
Az öreg természetesen a távolkeleti képeskönyvekbõl unalomig ismert lótuszülésben lebegett.
Mondom neki, hogy olvastam az újságban a hirdetést, azért jöttem.
- Tudom,- mondta az öreg, -a feleséged folyton veszekszik veled, hogy tornázzál. Voltál a konditeremben is, de onnan elmenekültél.
Leesett az állam.
- Ezt nem értem,- mondtam-, honnan tudod ?
Az öreg sejtelmesen mosolygott.
- Ha akarod, megtanulhatod mindet, csak idõ kérdése.
- És mennyibe kerül mindez – kérdeztem, mert néha roppant anyagias tudok lenni.
- A pénzrõl ráérünk késõbb beszélni, úgysem hoztad a csekkönyvedet. Elõbb azt mondd meg, hogy milyen jógát akarsz tanulni.
- Mi az, hogy milyen jógát ? –kérdeztem – jógát.
- Több féle is van,- mondta az öreg és feljebb emelkedett egy kicsit, mert az egyik szög hozzáért.
- Például a Karma jóga, amely a másokért való önzetlen munkához vezetõ út.
- Azon már túl vagyok – mondtam – hiszen egész életemben a családomért hajtottam, mi több annak idején a szocializmusban még kommunista szombatokon is résztvettem valakik javára. Nem jószándékból, de megtettem.
- Akkor tanuld meg a Gjána-jógát – mondta az öreg – az a tudás elmélyitésének utja.
- Milyen tudásé – kérdeztem – ha a speciális relativitáselméleti tudásomat akarom elmélyiteni, hogy megmagyarázhassam a tér-idõ torzulás és a gravitáció közötti összefüggést a Nagy Bumm elmélet vetületében, abban tudsz segiteni ?
Az öreg a szakállát fésülte egy kis ezüstfésûvel, majd kimondta a penitenciát.
- A matematikához és a fizikához nem értek. Tanuld inkább a Bhakti-jógát.
- Az milyen ?
- A szeretet megvalósitásának útja – mondta az öreg.
- De mi a szeretet ? Az, hogy én szeretek valakit, az hogy engem szeretnek, az, hogy az emberek szeretik egymást és békében élnek.?
- Tudod, ezek bonyolult dolgok, próbáld meg talán a Rádzsa jógát.
- Az meg mi fán terem ?
- A rádzsa jóga – mondta az öreg újját felemelve – a testi képességek kiteljesitésének, az intellektusodban rejlõ képességek kibontakoztatásának útja. Látod, amit most épp csinálok, ez a lebegés is az.
- Ugyan már – mondtam – hiszen arra sem vagy képes, hogy leülj arra a szögekkel kivert ágyra.
- Mindenkinek vannak hibái – válaszolta az öreg megadóan – válaszd akkor a Hatha jógát, ez az egyéniség megõrzésének útja.
- Arra igazán nincs szükségem. Az egyéniségemet minden körülmények között sikerült ezidáig megõriznem.
- Van még a Lája-jóga, az öntudat és az akaraterõ jógája, a feloldódás útja, azt biztos nem ismered.
- Hogyne ismerném – mondtam nevetve – egyszer még a szocializmusban egy vezetõi értekezleten megittam egy hétdecis Lánchid konyakot. Ennek ellenére végig öntudatomnál voltam, volt akaraterõm, hogy hazataláljak és odahaza sikerült a lakás legkisebb helyiségében feloldódnom. Két napig fájt a fejem utána. Ebbõl nem kérek.
- Akkor barátom, neked nincs szükséged a jógára, már elérkeztél a Nirvánába – mondta az öreg, és valahonnan elõhúzott egy sárga kockás kigyót és a nyakába csomózta, mint egy nyakkendõt.
- Jól áll ? – kérdezte, - vagy kössek inkább feketét ?
Elfáradtam az ácsorgásban, de mert nem volt hová ülni, a szöges ágyhoz mentem és lefeküdtem. Nem is szúrt. Oldalt fordultam és elaludtam. A feleségem költött fel.
- Nem vagy te normális – kiabálta – ledûlsz TV-t nézni és rögtön elalszol. Inkább sportolnál.
- Jó – mondtam megadóan – veszek egy sakkészletet. A sakk is sport.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
