Ma szavak szakadtak szerte,
elszakadt a bûnök fürtje,
bûn, mi bizalmunk felélte,
s jeges, hideg kõre tette.
Szívünk jó szót szórna szerte,
békés életet szeretne,
miben annyi minden férne,
és a jövõ megteremne.
Ma virágot küldök szerte,
melynek elszökött a kertje,
kertet, hol lelkünk örülne,
s a boldogság ünnepelne.
Szirmokat szórnék még szerte,
hogy sok szív összeseperje,
mint üde gyógyírt ölelje,
és könnyeit letörölje.
Ma igaz szót küldök szerte,
melynek nem szakadt a széle,
mondatot, mely tündökölne,
s egy jobb sorsról énekelne.
Szótagokat szórnék szerte,
könnyû, bizakodó verset,
hogy helyes utat keressen,
hol népünk megélhessen.
|
|