A TÁNCOSNÕ
Rebben a láng, libben a fátyol
a Táncosnõ álomszép mosolyától
ájul a Férfinép,
amint a csoda színrelép!
Földöntúli piruett,
gyönyörû mozdulat,
idõtlen szépsége rabul ejt
egyetlen perc alatt -
Lágy futam lelkem húrjain – súgja,
Te nem ismersz engem, Te nem szeretsz
csak testemet, mint a többi férfi,
jobb, ha elfeledsz!
Szememre sötét borul,
kialszik a fény –
vajon ki lehet
ezen álombeli lény?
Rebben a láng, libben a fátyol,
eltûnt a lány,
de szelíd mosolyától
Szívem fájdalmasan, lángbetûktõl sérült -
***
Betûk? Hiszen nevét sem tudom –
de érzem, többé nem láthatom!
***
Annyira távol már az idõ
Mikor megláttam Õt,
s a könyörtelen homokszemek
csak mérik, mérik az idõt -
Sérült szív meggyógyul - szûnik a bánatom
de érzem, hogy egy magányos hajnalon
iszonyú erõvel tör rám
a Múltba zárt fájdalom!
S felhasad a szív - lángbetûk –
gyönyörû név otthona,
nem tudom, mi volt a Név
de - talán - Andrea?
|
|
