| Küzdőtér |
|
|
|
| prayer - Bartalovics Zoltán: Macskajáték |
|
|
|
|
Előadó: prayer
Album: Versek a fullról
Szerző, cím: Bartalovics Zoltán: Macskajáték
Meghallgatva: 1507
Beküldte: prayer
|
Bartalovics Zoltán ( prayer )
Macskajáték
Több napja vajúdik bennem a bánat.
Elõször észre sem vettem közelét.
Lapuló macskaként, osonva támadt
és szívembe marta körmének hegyét.
Szaggatta, marta kicsiny dadogását
mint egerét, játszva ugrálta körbe,
zabálni vágyó, falánk fuldoklásán
vérzõ sebemmel semmit nem törõdve.
Gondoltam: Locsolgasson penge éle,
hadd edzem meg magammal a vasat!
De rá kellett jönnöm, nincs segítségem
és kardom gyáván hüvelyben maradt.
- Emlékszem, valami verset szavaltam,
idegen lelkekre kiült a béke.
Majd öleltél mögém kulcsolt karral
a folyó végtelen vizét elérve.
Kövek közt inogtunk, hol kishal szunnyadt,
árnyéka iszapra: vágya vetülése.
S megbillent bokádtól, ahogy kõ csobbant,
testén ijedt angyalkák rebbenése.
Aztán elmúlt ez is. Elhalt az óra.
A semmin valahol végleg megragadt.
S hüppögve, némán, levegõt kapkodva
álltam a víznél egy platánfa alatt.
Már nincs, ki hívna útjának porába
aki csókkal, zenével lelkesít.
Dongva sirat egy fekete bogárka
majd holtában koppan, ahogy leesik.
A szerszám is unja kezem melegét,
egy régen volt rózsa szárad a törzsön.
S várom, mikor adja végsõ kenetét
kibérelt parcellán púpozott rögöm.
Most terhes indulattal, ki halni kész,
gyolcsba teszem maradék örömöm.
Ha rám töri ajtómat az ítész
és mégis élni hagy, azt köszönöm.
- Az utcát rovom. Sarkon koszos zenész.
Pénzem sírva csörgetem dobozában.
Nyekergõ koldus leteszi hangszerét
mellém lép, és megveregeti vállam.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
