Kobrehel Károly:
Egyszer még túl megyek...
(Drága Annuskánknak)
1.
Egyszer, -- egyszer még
Átevezem én...
Egyszer még túl megyek
Szemed szép tengerén...
Ti távoli, szép vizek,
Ti elérhetetlenek!
Ti mindenkor s mindennél
Hozzám közelebbiek!
Elárasztva legbennsömet,
Foglyul tartva énemet,
Mért maradtok mégis
Oly kimondhatatlan messziek?
S járhatatlanabbak
Mint fönn az égiek?!
Te titkokkal teli,
Te szívet tépô talány,
Te legszebb óceàn...
Egyszer még túl megyek,
Túl ez Óperencián!...
2.
Reám tekint szemed,
Titkokkal teli tenger,
Te, kitôl származnak,
A lélekig áradò vizek,
Megismerhetlek-e
Egyszer még téged?
Megismerhetem-e
Azt, amit vizeid
Végtelen mélyei
Elôlem elrejtenek?
Te megfoghatatlan,
Meleg, tiszta sugár!
Hol van a forrásod
Te fénnyel teli ár?
Mirôl szól szótlanul
Meghitt tekinteted
Ha olykor rámtalàl?
De nézz, csak nézzél reám,
Oltsad lelkem szomjàt,
Ontva ontsd szaporán
Messzi-más világod
Bódító italát!...
3.
Világod gyepüjèt
Ha meg ismerhetném!
Orszàgod határát
Ha földeríthetném!
Ki mondja meg nekem
Melyik út visz oda?
Mért nem érhetô el
Vilàgod kapuja?
Mért nem nyítható meg
Orszàgod ajtaja?
Hol van annak zára?
Zárának hol kulcsa?
Hajh, ha ott lehetnék,
Hogyha bemehetnék!...
Világod kapujàn,
Országod ajtaján
Hogyha beléphetnék!
Zárát ha megnyitnád,
Kulcsát fordítanád!
4.
Te messzi idegen,
Lelkemhez lelkednél
Ki lehet közelebb?...
Szívem alig dobban,
Fáradt ès lankatag...
Nem lobog már lángja,
Parazsa is lohad...
Ah, ha adni tudna,
Ha mégis adhatna,
Mily örömmel adna!
Adhatna szívednek
Valami meleget,
Általhatva lelked,
át az értelmedet...
S ha kaphatna egyszer,
-- Ah, bárha kaphatna
Drága feleletet!
5.
Én Uram, Istenem!
Mit ér evezésem
Ezen a tengeren?
Tátongó hullámok,
Árak ès örvények,
Csak vizek ès vizek!...
Nem mos szárazföldet,
Nem mos ez a tenger,
Nincsen benne, nincsen
Akárcsak egyetlen
Egy parányi sziget
Hol kikötni lehet!
Mit ér az irànyt?,
Ezen a tengeren?
A Napnak állása,
A Holdnak járása,
Mit érnek csillagok,
Égre fölìrt jelek?
Lelkem elárasztják
Kételyek, kérdések,
Fény törik homályba,
Nappalok világa
Borul éjszakába,
S éjnek nincsen álma...
Nézz le Uram, nézz le,
Te tekints le reám!
A még-még pislogó,
Veszni nem akaró,
Küzködô reménynek
Ébredni láthatnám,
Születni hajnalát,
Támadni sugarát!
S hinni, ha még tudnám,
Hogy még átmehetek,
Ha hittel mondhatnám,
Hogy egyszer,
Egyszer még átmegyek
Túl az Òperencián!...
|
|
