| Küzdőtér |
|
|
|
| prayer - Bartalovics Zoltán: Változó árnyék |
|
|
|
|
Előadó: prayer
Album: Versek a fullról
Szerző, cím: Bartalovics Zoltán: Változó árnyék
Meghallgatva: 1569
Beküldte: prayer
|
Úgy vélem, már mindent elértem.
Nincs bennem ûr, ami fájna.
Sem tomboló jó kedv a halálra
ami megtorpanna, ha látna.
Van házam, vagy saját börtönöm
melynek rabja, s õrzõje is vagyok.
S ott mormogó ajakkal hagyjatok,
ha a süketség bennem gagyog!
De nyitok én, nyitok rést szememre
s láthatóvá válnak akkor a falak,
a tömény, roppanó-vörös tégláin
elhalt csontos, munkáskéz-akarat.
És látni vélem árnyékát a vágynak
ahogy lopva bújik szegletében el.
Mert magam körül változnak a tárgyak
hisz -, minden várból egyszer menni kell.
De kilincsét mélyen a szívembe rejtem
s ha már posztján nem strázsál bakó,
utak simítják görbült, béna lábam
s késve rájövök: - Élni volna jó!..
Továbbnyitom szemem. Nem csak résnyire.
S retinám lesz Zeusz legszebb égisze!
Villámok hagyják el cirrus hajamat,
kereszten a szög alá kezem beakad.
Mert belõlem nõnek a felhõk is
amikor harmatpontban vagyok.
S könnyemben úsznak csillagok,
ha bogárka hátán ragyog.
S õszi tücskök ciripelve rólam vallanak,
ha dunna-fellegködben megvillan a fagy.
És fatörzsekre puha mohát lehellek.
Így talán rám akadsz, még az is meglehet.
Majd meleg szobád csendje sírva én leszek,
ha szalag fonja kezed, legszebb versemet.
Mert tovább élsz, hisz - benned új valóra válnék,
s ahogy változol, úgy leszek más árnyék.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
