[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 348
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 348


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
| # |A |B |C |D |E |F |G |H |I |J |K |L |M |N |O |P |Q |R |S |T |U |V |W |X |Y |Z | Keresés
prayer - hori - Asszonyok kékben

Előadó: prayer
Album: Versek a fullról
Szerző, cím: hori - Asszonyok kékben
Meghallgatva: 1322
Beküldte: prayer


Egy eltépett fényképen az égbolt kéksége,
egy tó vízének magnézium-csillogása,
egy kimondott szó, mely ezer súllyal
tiporja szét a napokat, elpusztítja õket.

Olyan vagyok, mint egy tékozló,
ki elherdálja az élet örömeit,
olyan, mint egy kihalt utca,
ahová ritkán tévednek emberek,
csak a tépázó szél, mikor a nõk hajában kutat.
Ebben a világban élek, mint egy elfáradt szó,
mint léptek alatt széttiport falevél,
mint egy malomkõ-õrölte búzaszem.

Zokogó asszonyok rohannak az utcán,
szívükben teherrel, bizonyára mind valaki felé siet.
Ruhájuk tovalibben, fejükön a kék fátyol
uszályként lebeg.
A szív megrezdül hirtelen,
élni akar hosszú idõ után,
aztán kialvatlan éjszakák jönnek,
búcsúzások, az állomások reggeli csöndje.
Már nem hisz az ember, már nem is érez, csak vár.
Óh, gondolat! Mondd, hová vezetsz?

Kankalin-tarka tisztások,
legelõkön õszi kikericsek hada,
a fákon vidám madárének,
lefelé cikázó, megsárgult levelek.
Ezerarcú derengés, édes és bódító íze a csóknak,
így múlnak a hetek, az évek…
Talán nem is én vagyok már, talán valaki egészen más,
de ebben a napsütésben elszáradnak a virágok,
mind elszáradunk biztosan.

Egy templom faláról vakolat pereg,
gyertyák imbolygó, puha fénye,
a barnára festett padsorokban
egy nõ alakja kék ruhában feldereng,
elõtte régi imakönyv.
A mosoly talán más, mint rég,
de a kiábrándultság ködében már nem látszik,
amit látni szeretnék.

Elõttem vannak a csókok,
amiket elégettek a nyári esték,
a mosolyok, amiket szárnyára kapott a szél.
A múlt nem akar meghalni,
fekete madarakat etet,
mindenfelé ezren keringenek,
az egész eget betöltik
eszeveszett, rikító vijjogással.



Edit Music File

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds