trendo
A hét asszony
A Hétfõ Asszonya pirosló újrakezdés;
lehetõség-érccel, hittel teli bánya,
lobog, tervez, õ az örök pezsgés,
hajfonata bomlik, de õ mit se bánja.
A Kedd Asszonya halvány rózsaszín,
mint a frissen kelõ tavaszi hajnal;
virágok fölé hajlik csendesen,
reménykedik még, nem gondol a bajjal.
Titkokkal teli a kék Szerda Asszonya,
szemével múltba, jövõbe egyszerre néz,
ha kibontja kontyát és elibéd teríti,
sejted, hogy a csókja édes, mint a méz.
A Csütürtök Asszonya rezedazöld,
nem tart igényt az Égre, ám övé a Föld!
Munkáját, hitét egyként belé veti,
ám gyümölcsét magának szüreteli.
A Péntek fekete Asszonya a gyász,
elvesztegetett lehetõség és remény,
mardosó bûntudat és elmúló láz,
koporsójába tett párnája oly kemény...
Bezzeg a Szombat asszonya, a kis ledér!
Reggel üde fruska, ám este bajadér,
bíbor tunikája alatt átsejlik a teste,
amennyit fizetsz érte, annyit ér...
A Vasárnap Asszonya bölcselkedõ;
könyve szivárvány lapjait pergeti,
belenyugodott már régesrégen abba,
hogy a költõ mind a hét nõt szereti.
|
|
