Segíts kérlek!
Végtelen erejével tûz reám a nap és még mindig elhiszem van új a fa alatt.
Lassan esteledik, az éj fekete hálót fon körém, rám szakad a végtelen fekete krém.
Elgyötörten, fáradtan, körbe-körbe, már nem nézek tükörbe.
Sorsomat magam hívtam, létemet sírósan kezdtem,de vígan.
Mit keresek? A reményt! Szebb napokat, mit tettem ezért?
Hátamra láncolják a világot, fogadatlan álnok királyok.
Segíts kérlek!
Zokogjak, vagy elég ha mondom? Kezedben van sorsom!
Lehet vidám és boldog, mint eddig, de meddig?
Küldtél egy Angyalt ki vigyáz rám, életem talán legszebb nyarán.
Félek mindent lerombolok, esetlenül toporgok.
Segíts kérlek, segíts még!
Már megszoktam, mindig csak a lehulló morzsák maradnak,
nem vagyok elégedetlen, majd csak jut egyszer egy teljes falat...
Nem szeretem a szekérfutókat, kik már a folyón túlról ugatnak.
Lehet miattuk vesztem el legféltettebb kincsem, mert nem értem...
Lelkem minden zugát ismered, tudom nem kerek, de váltani nem lehet.
Nem vagyok olyan vagány, mint 18. évem nyarán.
Kérlek!
Kiürültem, már nem mindig bírom, jobb lenne pár virág a síron...
Nincs hozzá jogom, e testet csak életre bitorlom, remélem nem veszi zokon,
van egy gyengécske része, nem hánytorgatom... ott ült gyermekként a pofon.
Még hiszek és bízok, van miért és van kiért...
Segíts Uram könyörgöm, segíts még!
|
|
