Fájdalom
A hegedü hangja sír,
Mázsás sziklaként gördülnek apró gyöngyszemek
Sós tengert duzzasztva, arcomon apró csermely csepeg
A hegedü hangja sír,
Ezer darabra tépi, marcangolja lelkem,
Eltakarva sok érzést, sivár sivatag foglal magának helyet.
A hegedü hangja sír,
S én bánatom, hangtalan zokogom,
Összetört szívem helyére érzést koldulok.
A hegedü hangja sír,
Elveszett reményért könyörgök szüntelen
Kegyetlen döntéssel életre ítélve.
A hegedü hangja sír,
Könyörtelen dallama örökre megsebez
A fájdalom bábúvá aljasít, tehetetlenné tesz.
A hegedü hangja sír,
Andalító, hullámzó hangok csendülnek,
Születtem, szerettem, életet adtam nektek.
A hegedü hangja sír,
Szívem vérzö sebeit próbálom takarni, leplezem.
Menteném, de nem lehet, lelkem halálra ítélte az Isten.
2005. június 14.
|
|
