Fullextra.hu - A hold balladája

írta Federico Carcía Lorca A hold az öntődébe jött tubarózsa uszályában. A fiúcska nézi, nézi. Bámulja majdnem kábultan. A remegő levegőben a hold mozdítja karjait, és patyolat szeplőtlenül cínkemény melle kivirít. "Hold, hold, hold, menekülj, rohanj! Ha megfognak a cigányok fehér gyűrűt és karkötőt, a szívedből fonnak-vágnak." "Hadd táncoljak, apróságom. Mikor jönnek a cigányok, kovácsüllőre feküdve majd csukott szemmel találnak." "Hold, hold, hold, rohanj, menekülj! Lovuk horkantását hallom." "Hagyj magamra apróságom, ne taposd a tisztaságom!" A közelben rugatnak már, patkójuk a pusztán dobog. Öntődében a fiúcska fekszik és a szeme csukott. Olajberken a cigányok jönnek, büszkén, lebarnulva, álomszerűn, emelt fejjel, szemükre húzva a csuha. Ó, hogy sír az éji bagoly, fájáról kiált huhogva! A hold úszik az égen át s a kisfiút kézen fogja. Műhelyben zokognak, sírnak keserűn a cigányok mind. Csak a hűs levegő nézi. Csak a hideg levegő kint. fordította Jánosi András©