Fullextra.hu - Csendszelet

. . . egy fehér vászon alá Kicsikart egy szeppenetet belőlem a régi tavasz, s égbelóbált kézzel magas felhőimből csavart jeget, s hűvös életet, a ravasz. Akkoriban nem is tudtam honnan jönnek a félelmek, ahogy manapság sem éget tegnapom vére kimultan - de minek untatlak téged? Apátia. . . Letargikus. . . Jelzők. Talán melléknevek. Engem ezek érdekelnek. Ezek után nekem csak kus: s csendjeimmel énekellek. S most menj! Ne nézz vissza többé! Láthatod, már nincs mit látnod. Szelemhez kifeszít vásznat, de nincs, s nem lesz mihez kötné ki magát e kínrím: s marad. Így lett a versből csendszelet. Festő! Megsárgult a vásznad! Megszűnt neked a varázslat, de bírod amíg csak nem lehet tovább, s a kép belédhallgat . . . 2005. január 11., Oronó