Fullextra.hu - Támasz

Bárcsak elűzhetném a felhőket, melyek oly feketék! Lennék a támaszod, vigaszod, ha közelebb engednél. Hajtsd fejed vállamra, lásd itt vagyok, nézz mélyen szemembe, És hagyd, hogy szivárványt varázsoljak búskomor egedre. Lehetnél a végtelen éjszaka Fekete Királya, De légy inkább a tündöklő nappal mosolygó virága. A boldogság kék madarát küldöm, repülj Te is vele, Érezd: csillámporral szórja fájó életedet tele. Látod már a rózsaszín felhőket? Odafent Rád várnak, Körülvesznek, ölelnek, védenek, mind melletted állnak. Vedd észre a mindennapok apró, de fontos csodáit, Mutatom az utat, segítek is, csak kövess odáig.