Fullextra.hu - Zsákutca

K.K.-nak Ha arra vársz, hogy intsek én, abból semmi se lesz. Megkopott, rozzant vén legény, kit nyom már száz kereszt. Egy út kövét koptatjuk el, én és a fájdalom, hol rám már senki sem figyel, hiába fáj dalom. Az út végét nem láthatom, mit messzeség takar havas tájon, izzó napon, s ha ver a zivatar. Ha arra vársz, hogy intsek én, abból semmi se lesz. Remélem, ott állsz, s integetsz, ha csattan a retesz!