Ezt a fellebbezés-vázlatot (kézirat) régi verseim rendezése közben találtam. Ha valaki elolvassa, talán megsejti benne a Kádár-korszak (és a fiatalság) sajátos ízét-zamatát.

Tisztelt Kökény László r. szds. Elvtárs

A 826/1980 szabs. számú határozata ellen az 1968. évi I. sz. tv. 51. § (2) bekezdése alapján fellebbezéssel élek.

Indoklás:

1. Személyi igazolványom 1980. Márc. elején meglehetősen elhasznált állapotban volt.

2. Személyi igazolványom érvényessége (hosszabbítási idővel együtt) 1981 Januárjában lejárt volna.

3. Személyi igazolványomat leggyakrabban (mint az állampolgárok többsége) nadrágom farzsebében tartottam, ahonnan tőlem független okok (kirázódás, kicsusszanás) miatt eltünhetett.

4. Mivel, mint ahogyan azt én a rendőrségen előadtam és Ön is rámutatott, személyi igazolványom ismeretlen körülmények között tünt el, így nincs kizárva annak a lehetősége, hogy igazolványomat valaki eltulajdonította.

5. Mivel igazolványom a várakozási idő alatt sem került meg, azt senki meg nem találta és senki le nem adta, elképzelhető, az ismeretlen körülmények között megsemmisült. /ez a bekezdés áthúzva/

6. Amikor személyi igazolványom hiányát észleltem, annak eltünését a rendőrkapitányságon haladéktalanúl bejelentettem.

7. Sem a bejelentéskor, sem az új sz. igazolvány kiadásakor nem közölték velem, hogy sz. igazolványom eltünése pénzbírságot vagy bármiféle büntető szankciót vonhat maga után.

8. Tiz éve van sz. igazolványom és eddig ilyen eset vagy bármiféle probléma véle nem folrdult elő, állampogári kötelességemnek igyekeztem mindig eleget tenni.

   A fentieket figyelembe véve a szabálysértésben vétlennek érzem magam, a 600 Ft. pénzbírságot méltánytalannak tartom. Hivatkozva az indoklásban előadottakra, kérem a szabálysértési eljárás megszüntetését.

  Állampolgári tisztellettel: Pogonyi Pál 3300 Eger Csákány u. 15.

1980. Okt. 6.