Fullextra.hu - Balatoni hajnal.

Nézem a hajnalt ahogy a fény felragyog s tépi szét az éj sötét brokátját, a hold már sápadtan mosolyog köszöntve öreg, hûséges égi társát. A felkelõ nap a tó fölé hajol s fényhídon küldi az éltetõ reményt : Ébredj világ ! Elhoztam az új napot! , A fényt! Kinek része, születés, boldogság az életben kinek küzdelem, fájdalom az elmúlásban. Ez kavarog, fortyog szüntelen az örök körforgásban. Csak az idõ múlik monoton percegéssel, oly minden mindegy egykedvûséggel. Persze ez nem mindig ily fekete-fehér olykor a legnagyobb fájdalomból születik meg a legcsodálatosabb remény. A tájra most köszönt rá a reggel harmatban fürdõzik fû, fa és virág s az ág végén megülõ vízcseppen szivárványra törik szét a ráesõ sugár. A feltornyosult felhõk rajzolatában keresem homályos árnyalakod s mint elfojtott forrás felbugyog a gondolat bennem, hányféle átkot kell még szétfeszítenem hogy eljussak hozzád, s nyugalmam én is megleljem.