Fullextra.hu - Ugrásra készen

Késő délután volt. A Nap narancssárga korongja még néhány sugárnyalábot küldött felém búcsúzóul. Amerre a szem ellátott hegyek ölelték körbe a tájat. Egy meredek szikla peremén álltam. Ahogy a szél belefújt a hajamba, hűvös borzongás futott végig a gerincemen. A hátam mögött buja-zöld bokrok és fák próbáltak óvatosságra inteni. Hiába. Vonzott a mély, a titokzatos. Már tudtam, hogy lebegni akarok. Szállni. Lehunyt szemmel – súlytalanul, mint egy tollpihe a napfényben. Nem számít, mi vár lent. Eddig mindig hegyes köveken összezúzva értem földet, de most, most elhiszem, hogy más lesz: lágy és gyengéd, langyos meleg, hullámzó, magával ragadó, sosem elengedő, óvón ölelő, féltőn szerető… … Örök. (2005. 02. 06-07.)