Fullextra.hu - Bucsúüzenet

Mi van a semmi után, ha kinyújtott kezem csak a semmibe mered, s elérhető közel nincs ott a kezed! Ha a leirt szavakból felfűzött gyöngysor elszakad, és szétgurulva mind a csend futóhomokjába vesznek, és belőlük semmi sem marad? Mert mit elmondtam, elsírtam és eldadogtam, ajándékká vált csupán, csak úgy egyszerűen. Szép versek, - semmi több. Te mondtad : Köszönöm. S majd ha néha nap polcodról leveszed e kicsiny verseskötetet, meglátod - e mögötte majd az embert, aki szeretett? Érdekel - e mi lehet vele, bele hallgatsz e a semmibe ahol elhalkult, elveszett. Vagy csak bólintasz egy kedveset, igen. Volt egy ember, ki mesélt, egy szép történetet. Képet látok : egy hósivatag közepén lángoló tüzet. Hideg van és fázol. Melegedni kezed mégsem emeled. Mi van a semmi után? Hát az óra tovább ketyeg. Percre - perc, óráról - óra, s így tovább megállíthatatlan sodrában múlik a lét, s élem tovább, visz a lendület, s már kérdezni sem merem, a szivárványhidam hova lett. Mert az álomnak is, végeszakad egyszer, az ébresztőóra éles vijjogása ráz fel. És hiába szorítom erősen szemem, elröppen az álom, eljött a reggel! Mi van a semmi után? Még kérdezheted. Hát semmi sincsen! És én sem vagyok már, csak árnyék a végtelenben, egy dallamot keresve kószálok, mely hozzád elvezet, de már nem találok hozzá hangjegyeket!