Fullextra.hu - Az egyik életemet leélhettem volna

Az erdő szinte beszippantott benne éltem, és ő bennem porszem voltam a farengeteg, hirtelen szívében dobogott a szívem. Éreztem, ahogy élnek a fák, ahogy az avar alatt lélegeznek a hangyák, éreztem ahogy suttog a falevél, és a napsugár hangjára életet zenél. Ő voltam én, és én voltam ő, a testemmel eggyé vált a finom szellő, és úgy simultak hozzám a részek, mint a fák testéhez az óvó kéreg. Szeretettel volna egy fába költözni, fakopáncs kopogására ébredni, szerettem volna, ha pont ott szétterjedtek ha leélhettem volna ott egy életemet.