Fullextra.hu - Felállok!

Kézről kézre jár az képem...,
mert mindenki csak megüt,
s szaggatja nyelvem!
De rossz az, ki érzi is...
Te...Ti..., mert már
akkor is szátokat nyaljátok,
ha ember gyermekét
csókolni látjátok!

Gyalázzatok is messzibb...,
Ahol tenyeretek csattanása
nem hallik hátamon!
Ahol nem érzem a visítást
bűnötökért a fülem közt...
Ahol elűzöm a szenvedésem
szemetekig, hol megharcolnak
vad hisztériád seregével!

Ne feledd! Egyszer felállok...,
törik rajtam majd kezed,
kiszakadnak inaid is!
S üvöltök ráncai közé,
vörösbíbort játszó arccal!
Csak a kövek élnek túl,
remegő rettenés nélkül...
Ahogy szíved tested medrében...