Fullextra.hu - Anyámra emlékezem

Anyám csak varrt, dolgozott sokat, ültem a varrógép mellett, én a kisgyerek és kértem meséljen, s Ő türelmesen mesélni kezdett nekem. * Mesélt a törpékről, óriásokról, a kismadárról, akinek nem volt cipője. Mesélt a nebáncsvirágról, mesélt a szép királylányról, Tündérországról, s a fele királyságról. Mesélt arról, amikor még kislány volt ő is, énekelt szép dalokat. Aztán újra csak mesélt, mesélt, hogy az élet mennyire szép, s, hogy boldog leszek ha majd felnövök, langy meleg konyhában esténként a varrógép fölött. S a keze dolgozott, majd néha meg megállt, ölébe ejtve, és olyan szép volt, ahogy nézett elmerengve… Úgy szerettem! * Most már ez olyan, mintha csak álmodtam volna az egészet, eltűnt minden ami fontos volt, magával vitte, ellopta a múltam az idő, s az enyészet. Nem kegyelmezett, elragadta csontkezével azt ami a legszebb... az emlékeimet. * Anyám már nem mesél, de tudom vigyáz rám, és megvár ott a messzi távolban. S ha majd egyszer hazaérek, meleg vacsorával fogad, én pedig közben elmesélem neki, eltűnt álmaimat.