Fullextra.hu - Senta Balladája

Ezüst halak víg játéka nem derít föl többé engem, mert a tenger, ó a tenger csak téged juttat eszembe. Dajkám dalát zengi a hegy, balladádról suttog a fjord, és a tenger, ó a tenger ezt zúgja: „Örökké foglyom!” Rokkám mellett, hogyha néha megakad kezemben a szál, nézem azt a régi képet.. Álmomban is azt látom már. Imáim neveddel végzem: Isten könyörüljön rajtad! ki régóta vagy ûzött vad, találd meg azt, ki hû marad! Néked üzenek sirállyal, Néked a nagy parti széllel: „Sorsod miatt nincs nyugalmam! Hozzám jöjj idõd teltével!” Látszik a vörös vitorla? Tenger partján ezt figyelem. Ezüst halak víg játéka nem derít föl többé engem.