Fullextra.hu - Árnyak kertje

Körbe körbe fügekaktusz Fügekaktusz fügekaktusz Körbejárjuk a fügekaktuszt Minden reggel ötkor T.S. Eliot: Az üresek. 1 Az életút felén vagy már túl is rajta 1998 X 14 porszem az idõ korlátain ücsörgés kihajtott tetejû kárpiton dúdolva kagyló-dallamot züm-zü-züm zü-züm-zü „Igen, mester, értjük. Elfogulatlan megközelítés. Kellõ modernség. Dalod gondolataink itala, földünk sója lesz, mert lobot vet bennünk, bennünk vet lobot vet lobot bennünk lobot bennünk vet Temetõi nadragulya nadragulya nadragulya Drrrrrrrrrrghhhrggggggggggggg mennydörgés hallatszik a száraztorkú hegyek felöl, az ég nem ráz zsebébõl gyöngyöket A nap lenyugvó kutya / pihenj most, Uram, szavaid pátosza, bár fukar, elkelhet még késõbb a harcban elkel majd a harcban a harcban a harcban miféle harcban 2 Megül a hattyú a tó vizén nyugodt hullám mossa partjait eddig patakok táplálták most csak egy folyó a microchip folyó szennyes a föld és tiszta mégis oly tisztának tûnik minden a templomtornyok megfésülve a mutatók is ujjak bár az óra a régi tiszta a forma tiszta a test tiszta az imádság a hattyú mégsem száll föl megüli tavát __________________________ Csikorgó szél fúj a kivetett kövek felett a bányák kapuján rozsdás éj nyikorog számûzött minden, a távoli betonút mit a kopár tél heve perzsel semmi se él már, a dûlök, a gödrök a rézsútos esõk délutánja sem - csak a kidõlt kerítésen túl, a rothadó-gombás erdõn bolyong a lány cserkész-gubót gyûjt vacsorához, bár még nem éhes és a vándor felteszi a kérdést „arra gondolsz?” A lány nem válaszol, a kavicsokra néz, eltûnik az éjszakában. 3 Thakatéri a holdat nézi Thakatéri a holdat nézi csillagmintás tunikája mellét alig takarja – gyönyörködhet a sápadt sarló- De a vén kísérõ, a szilaj herceg felszínét elrejti, romlott szemeket mereszt a szûzre. Hiszen megjártuk már õt is, plasztik csizmás hírnökeink minden pocsolyát kiszárítottak és minden rejtélyt. És a hold se hold már sokkal holdabb, valószerûtlenebb is, igen. Vágóhídon áll a bárány Vágóhídon áll a bárány Holt kedvesem nem vár már rám Földrehull mint sok más bálvány trillalam-trilla-trilla-trilalla fussssssssssssss Csak a gyermek lát jól, mondják. 4 Nem tudja a vándor melyik fényt kövesse merre a bálterem és merre a bordély a szeretet csúzdái a tó vizébe folynak marcangos halak rágnak melegséget nem tudni hol az otthon biztonsága és hol az ajtó megáll elõtte a vándor szörnyeket sejt, lidércet belép, fény kürtöl agyában a hattyú felszáll a tóról ----------------------------------------------- fekete bellül a földnek váza a fehér szín csak kegyes máza az õrületnek pompás álca agyvelõvel rakott tálca Hans Sophie Hol vagytok merre vagytok 5 Kifáradt az éjfél. A lány bezárja roncstelepre nyíló ablakát, törékeny teste párnák közé süllyed. Gyors gyönyörrel ajándékozza magát - komor az, mint az ég felette. Virágát nem öntözte ma sem, szomorú kaktuszt a párkányon, szívét tüskéi nem védik többé. Túlnõtt a világ. Befészkeli magát a lány ágyába, mely illatos oltár a homályban, rideg kezek ölelése serceg. Messze járnak az álmok. Kicsiny szúnyog röpte szunnyad vállán, és aláhanyatlik egy holdsugárban végül. Hiranjaka hiranjaka csandravati