Fullextra.hu - A vers

: Mit jelent neked az írás? Kérdezte egyszer a barátom... Az írás, nekem olyan,mint egy festmény. Válaszoltam. Az ecset itt maga a gondolat, mely szavakkal festi meg a világnak, a lélek rejtett titkait. Ez a beszélgetés formálta meg bennem a következõ verset Tarka szóruhákban pompázó gondolat, Mely úgy tör fel a mélybõl, miként forrás fakad. Széthinti lelkünk fájó sebeit, Az örömkönnyek boldog cseppjeit, S szívünk rejtett kincseivel dúsan megrakodva, Szárnyaló sasként tör fel a magosba, Majd egy röpke perc,-és fáradtan lehull, Mint arcunkon a mosoly, lassan elcsitul Olykor fagyos lehelet, dermedten csikorgó hó, Másszor lágyan csengõ, hullámzó halk muzsikaszó, Amint féltett titkainkból egy apró darab, Felszakadva lassan a felszín felé halad, Hogy megfesse a világ szürkülõ egét És betöltse fénye, minden szegletét S hol végigzúdul e szikrázó szópatak Életre kel tõle sok hervadó gondolat Ez hát a vers, szavak gyújtotta láng, mely sistereg Olykor meg édes méz, mely lelkünk mélyébõl pereg Sándor Gyula