Category: Vers Review Title: Konok remény

Fekete lapra írok sötét szavakat, Remélem, hogy egyszer vége lesz a rossznak, És megtalálom majd a boldogság-madarat. Szövöm a szavakat csak úgy egymás után. A gondolatok, mint sáros ár hullámai, Zúdulnak belőlem, sötéten és sután, Zavarosan, mint a bábeli szó-beszéd. Próbálom szépen sorba rakni őket És nyújtanám a kezemet feléd. De a szavak midig összekeverednek, És a kezem bénán az ölembe hull, Fekete lapon a betűk összefolynak, Összegyűröm, s kezdem újra, konokul.

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=1476