A termelési adatok sora, mint szünni nem akaró áradat zsongott át a megszokott útvonalon: egyik fülön be, a másikon ki. Már csak szavak...volumen...bázisadatok viszonylatában... termelékenység... takarékosság és újra és újra: tudatváltásra van szükség.
--Na nekem már nem.--szögezte le magában Karcsi bácsi, aki kivételesen az első sorban ült, és kihúzta magát ünneplő ruhájában.
--Mikor kerülök sorra? Szorítja már a cipő a bütykömet.
Végre! Méltatás: Sok éven át... munkában megfáradt.. Gyere vissza bármikor...
--Hiszen tavaly szószerint ezt a beszédet mondták, mikor Piroska néni ment nyugdíjba. Azért szép, bizony szép, hogy itt mindenki előtt... és milyen megható...
Az öreg könnyezik... Egyedül ő.
Virágok... Kézfogás... Egy csomag.
--Valamit kellene mondani... Mit is, mit is...? -- de már sodorják kifelé.
--Gyertek a raktárba! Karcsikám, hoztunk virslit, meg sört.
--Mit is akartam nekik mondani...?
***
Karcsi bácsi, nem baj, ha nem sikerült megszólalni, elég ha csak gondolt rá. Én megértem és egyszer el fogom mondani...

SZEDETT-VEDETT VÁLASZ

EGY JÓLFÉSÜLT BÚCSÚZTATÓRA

Elhangzott itt sok tarka szólam,
Mint eddig mindig, minden évben.
Nem nekem szólt és nem is rólam
És az egészet nem is értem,
De lenne még néhány szavam,
Hisz én búcsúzom, én magam.

Mindig a rossz színt választottam,
És gyakran a rossz lóra tettem,
Lottó-ötösrôl álmodoztam ?
Nekem nem lett még kettesem sem.
Mért lennék ettôl kevesebb,
Mint annyian a nyertesek ?

Hogy amit mondtam, el is hittem ?
És megbíztam mások szavában ?!
Ebben még semmi furcsa nincsen !
Vagy itt nem így megy mostanában ?
Csak jó szót vártam, meleget,
Hogy megvívjam az egeket !

Most ajtó elôtt úgy topogjak,
Mint vén kutya, akit kizártak?
Míg odabenn vígan boroztok,
Nekem majd csont is jut ... vasárnap !
Hát kérem ...! Ez nem kenyerem !
Inkább eltûnök csendesen !