Fullextra.hu - Nem vagyok

(dalkoszorú, végén egy álom ritmustalan záróakkordjával) nem vagyok értelmes lény ezernyi gén között eddig némán egy kihalt faj génje rejtõzött de tükörbe nézve immár látom az ÉN szurdokba szorult õspatás ma még csak ébredõ szavak ûzött álom barlangrajz és mormogás de mi lesz holnap feszülten moccanatlan várom nem szõrösödöm még na lám csak hátrálok távolodom a Homo sapiens büszke létét meghatározó értelemtõl õserdõben kuksolnék csupán esõverte lomb alatt eme Homo Melancholicus Királyságban zsákcsuhában hirdetve a szomorúság hatalmát tagadva reményt megváltást hisz íme megválthatatlan szomorú lény vagyok ami voltam szerteszórom felém araszol a lassú gépezet arat most tarol mikor vagyok dõlt betû fölös ékezet vagy mi mondd csak mi vagyok kinek a mije minek a meddigje-netovábbja meddõ szomorúság szivárog mint szivárványos gépolaj a tócsán jön a gépész porlepte sötét mosolya majd a gépezet maga zúg mintha lenne aratni való mag e víz alatt munkál az ékszíj cséphadaró tócsalepte gaz között illan mi volt gyöngyfényû álom hajnali buborék-sziporka s marad barna békanyál mindegy majdnem mindegy már mégis kérdem így csak így csak ennyi a sok hûhó hát mire volt jó a mûvilág és a mûhó hûha kifordulni volna jó penészverte héjamból lennék bár lélekkupec szózsonglõr Mélyérzés Úr kinek szava illatos méz lennék bár ágytól-ágyig guruló billiárdgolyó liliomtipró sasszemû tolvaj Billy Kid hogy az eféléknél maradjunk hisz erkölcs törvény addig tilt míg át nem lépjük könnyedén trallala s lõhetünk már onnan túlról minden rezzenõ igazt csömörre építhetünk birodalmat habzsolva mi kezünk ügyében sunyít - a törleszkedõ vigaszt az önmegvalósítás áramvonalas sáncai mögött s legyen szemünk majom villogó szeme kapkodjunk rácsaink között ha jön a csemege jaj melyiket elõbb diót mazsolát vagy banánt nehogy hiába csorranjon ne vesszen kárba a nyál egy cseppje sem sáncolódjunk az ÉN mögé jó kis paraván s ha lelkünk e harci eb felugat megáll ám minden karaván mondom nem vagyok s ím az értelmetlen lény dala sivatagi harci ebek vár a pokol ég veletek trallala vérehulló fecskefû vagyok varázsló bûvös lomha fõzet párlatnak is keserû undor-ír azok sebére kik bõsz vágtában ûznek õzet sarkantyújuk bíztató lovuk fajmén szárnyaló sarkantyútlant biz' lehagynak tõlem távol lenni jó trallala daloljunk hát lárvanépek daloljunk iszapkérészek barát is csak borral jöjjön hervadt boglárkacsokorral énekelni kést kifenni velem vajon melyik kezdi kicsi búvár menj haza nekem pokolra kell menni trallala szomorú lény vagyok szomorú majom nincs semmi bajom a konyhában égek csonkig ugrásom eséstanulmány lenne le az ötödikrõl az utolsó ép csontig de hát a tériszony ugye a tériszony persze kínáltak már Berettát ében markolattal szép fegyver volt kóbor hímek kecses zseb-babája míves hajlatokkal ígért gyönyör torkolattûz az utolsó tánc bája csiklója érzéki ujj alatt a ravasz na és penge szuronyhegy mit mulasztok nem tudom úgyis minden egyre megy trallala lópata-nyom vagyok porpamacs ím elfúj a szél súlytalan álomba kékülök levegõtlen ragyogok szédülök miért vagyok szomorú mert a nevem koszorú trallala hej Stephanos hej te ki álom-Athénban jártál vajon édes-e ott a tejke (záróakkord: álom) gépre szállunk gyerekek furcsa szárnyas álomtutaj alacsonyan vonszolt kerekek horzsolják a hidakat a légiút Athénba így vezet ülünk mint homályos szobában otthonos e lassú athéni gép utunk csendes így talán lehet így talán még szép lesiklunk az ódon térre ily' kicsi lenne Athén itt vagyunk na végre már gyerekeink itt is nõnek páromnak meg dolga van maradok hát egyelõre ténfergõnek egyedül a cukrászda most zárva éppen hol veszek hát süteményt istenem csak be ne dõljek be ne törjek süteményért édes tejért inkább templomba megyek száz kis lépcsõn lefelé altemplom vagy mi is ez lenn a mélyben mécsesek az oltárról tortát esznek nevetnek az öreg pappal boldogok a gyerekek távol milyen távol odaérni száz lépcsõ jaj nem elég hol vannak a gyerekek kérdi párom visszajött ott ni lenn jól mennek a dolgok mondja lemegy õ is biztos' éhes milyen édes milyen édes állok újra számolom a lépcsõsor itt véget ér nem találom hol a többi hol mentél le nincs itt semmi hol a hangom hol a hang- kihúnynak a mécsesek megkondul a bronzharang s tûnik Athén édes tejke tûnik lépcsõ halk gép szárnyak hajnal van lélegzem csordul a fény elsõ cseppje lélegzem a második csepp után lélegzem a harmadik csepp után ........ nem ........ vagyok ........