Fullextra.hu - Ragadozók közt

engeszteld ki az utolsó sóhajt mérd meg a lázát a hazugágnak fák tövéről varázsold el a bajt látod? már csak a helyük is fájhat fejed bólintásának a súlyát hordozzák vattapuha elemek ki a fellegek fölött is túllát mindentlátó vakká csak ő lehet kígyózó-tekergő gyászmenetből emelkedik ez a fáradt zsoltár kínlódó égő száraz szemedről lepattoghatnak a bajok mostmár boltíves kapu alatt örömlány émelygő szaga üti meg orrod ölének sűrű titkain át lám meglelheted egy elveszett múltad * sikongó kislánysereg szaladgál a gyepen nyomukban alamuszi szivárványt lehel egy vízszóró van ebben a látványban valami mélyen zaklató napos oldalon szedi az áldozatait a könyörtelen élet hévtől kipirult rózsás arccal nevetve futnak porrá szórt vízfelhő alatt a melegben szegénykék néhányuknak kínzón a tudatába vág, hogy apró ruháik szűz testecskéjükre tapadnak mint tolakodó tekintetek * gyermekem a nevetésed mint hópelyhek játéka hangtalanul ütődik emlékezetem falához kisírt szemeid nem lehetnek a magányod oka bűnös múltam szeplőtelenséged oltárán áldoz abszolválást nem kívánok nincs amiért megbocsáss nem tudom miért érzem magam tele bűnnel mégis lehet, hogy a sorsom válasza csendemre tromfolás állatok közt cinkos hallgat s belefáradtam én is * jövő alszik minden párnádon magadra húzva meleg dunyhád a múltadnak követelése ezen az égvilágon nincs rád szád szélén édes nyálad szárad szép emléke nyugodt percednek a léted kínjait kiállni álmok százain kell űgetned makacs szalaggá húzott szemed mélyéről villámok szakadnak nehéz elképzelni, hogy nemrég ott egy kislány csendjei laktak 2005, július 19., Oronó