Fullextra.hu - Déli veszedelem

Várunk elnehezedve. Némelyikünk hanyatt dőlt már: homlokunkon a verejték cseppje szédülten remeg s lepereg, tétován csíkozva a forró bőrt. Ernyedten árnyalnak a fák a kertre; hintaágyam lassuló ringással méri az időt. Neszére eszmélünk csupán. Kábán pislogunk: már késő. Közelít. Gyümölcsök mézétől vakon poroszkál illatunk után. Elüget már-már közöttünk, érinthetném mancsát rózsaszín kezemmel, de hirtelen fordul, mordul lekushadva, hályogos szemmel... Megborzong a legyek szárnya, a Nap is bújik odujába, s a rettenetre vissza- néz...