Fullextra.hu - A csecsemő trónfosztása

Hella jóllakott. Lábadnál ücsörgött: babanyál méze csorrant ajkán, s morzsák omoltak a mézbe ragadva, mint csiga mellén a kövecsek. A szőnyeg mintázatát borzolta pihegése, s mikor tenyere párájától életre moccantak a szőtt fák, térdedhez döntötte lágy homlokát és elcsendesedett az indázó, mesés táj fölött. Narancs fénylett ott át a lombokon. A szigorú csecsemő szelíd bársonyra terelt karmos, vad mancsokat, aranykarikát gyújtott a madarak szemében, kitáratta a palota csarnokát. Homlokán kemény ékké feszült a kis ránc, míg a trónra araszolt. Mint bölcsőt bélelte puha teste a királyi keretet. Szemét lehunyta, átizzott, felragyogott... A lobbanás pillanatából martad vissza rémülten, kitépted az eszméletlen csendből, s csókoltad, míg melledre nem ébredt.