Fullextra.hu - A puding próbája

A PUDING PRÓBÁJA Csilla a konyhai órára nézett, öt óra múlott. Még volt egy kis dolga, de gondolatait már az egyik irodalmi portál írása kötötte le. Háromszor olvasta el, annyira tetszett a stílusa, a témája. Gyönyörű tájakra repítette az írója. Mit tehet az ember, ha a férjét kimozdítani nem lehet, hát ábrándos utakba bocsátkozik idegen szerzőkkel. Mióta állandó internetjük van, kedvenc elfoglaltsága a neten kutakodni Magyarország városai, tájai után. Hatalmas anyagot gyűjtött már össze, fogalma nincs, mikor tudja mindezt rendszerezni. Azzal az elképzeléssel fogott bele, hogy tájegységenként állítja össze a látni- és tudnivalókat. Terve egyelőre meghiúsulni látszik, mert pár hónapja rátalált egy irodalmi portálra, amitől nem tud szabadulni. Meglepődött, mikor a suliban beszélt róla, és kapásból mondtak még 4 hasonlót. Most aztán kapkodhatja a fejét, melyik mellé pártoljon? Legszimpatikusabbnak a Fullextra bizonyul a változatos kínálataival, lehetőségeivel. Az írásokat olvasgatva több tetszene neki, de nehezen barátkozik meg a sok fura nicknévvel, amiből még annyit sem tudhat meg, az illető férfi avagy nő? Végül úgy döntött: "vigye kánya" a szerző nemét, kilétét, ha az írása tetszik, alábiggyeszti a saját hsz-ét. Azoknál marad meg hűséges olvasóként, akiktől visszajelzést kap... Nem mintha saját tetszelgésből írogatná a véleményét, de mégiscsak jó lenne tudni, a szerzőnek vagy - ahogy ő emlegeti őket - "nick-semleges" neműnek tetszik amit ír a szösszenetéről, esetleg éppen bosszankodik miatta. Kezdet kezdetén kiválasztott magának egy kedvencet: "Tóbiás"-t, aki mindig meleg hangvételű írásokat jelentet meg, de pár hete kezd átpártolni "Babilon"-hoz, aki a lehengerlő stílusával köti magához. Termékeny írópalánta, legalább két írása van minden nap a frissen megjelentek között. Közben végre elkészült, gyorsan beszalad Péterhez, megnézi mivel foglalja le ennyire magát, és huss, már ül is a gépéhez. - Látom, még mindig cikket írsz... Nem fáradtál még bele? - Nem a csudát, de be kell fejeznem, hó vége van, a körmömre ütnek, ha kések. Finom erős kávét főztél, gyorsan ment tőle a munka, már csak egy bekezdést kell átszenvednem. Este szeretnék kicsit veled lenni, úgy kössed le magad. Megint irka-firkálni fogsz? - Igen, de figyelni foglak, amint abbahagyod a munkád, jövök. Leült a géphez, átnézte a friss írásokat: "na igen, újabb két írás Babilontól!" Gyorsan leírta a tegnap lemaradthoz a gondolatait, és már klikkelt is "a női ideál"-ra. Amíg bejött a mű, jártak a gondolatai: "Ki az ördög lehet ez alatt a nicknév alatt? Igazán udvarias, mindig kedves visszareagálást kap tőle. Először nagyon zavarba hozta "Babilon", amikor magánüzenetben reklamált, mert az egyik írásához nem kapott azonnal hsz-t. Közvetlen hangnemben írt, finom ironikus humorral. Egyáltalán nem volt bántó, mégis exkuzálta magát a türelmetlenségéért. Többször is leírta, csak annyi a szándéka, hogy kapcsolatban legyenek, bővebben beszélhessék át a véleményeiket, mint ahogy ezt a hsz-eknél tehetik. Még gyakoribbak lettek a magánüzenetek, miután Csilla is felbátorodott, és publikálni kezdett. Igaz, még csak rövidke írásokkal próbálkozik, de érzi, fog ez neki menni. Egyre gyakrabban érez inspirálást az írásra... "Ne ábrándozz, Csilla, munkára fel!" - vette fel a kényelmes olvasó-pózát, és engedte, hogy képzelete a szerzővel száguldjon a soron következő meghatóan romantikus tájra, ahol megismerkedhetett a "Babilon" által megálmodott "ideális nő"-vel. Már az első mondat izgalomba hozta "Istenien ír... Micsoda jelzős szerkezet... Hasonlatok... mint egy profi! Festőien jeleníti meg a parkot. Ez a nemtelen "Babilon" egész biztosan festő vagy filmrendező..." - motyogta félhangosan. Gondolkodnia sem kellett, folyamatosan írt és írt. A harmadik írást olvasta el, amikor meghallotta, hogy Péter feláll a gépe mellől. Automatikusan lépegetett ki a rendszerből, hogy átmenjen hozzá. - Hány művet olvastál el? - kérdezte Péter a szobába lépő asszonytól. - Valójában mindet, de egyhez nem volt időm hsz-t írni. - Örülök neki, hogy rászántuk magunkat a netezésre... Látom, jól elszórakozol vele. Még mindig haragszol rám, mert nem tudtál rávenni egy romantikus hétvégére? - ült le Csillával a kanapéra. - Megértettem, hogy rengeteget utazol, de elfogadni nem tudom, hogy rám csak óráid, lassan perceid jutnak. Szeretlek, de teljesen elszokom a társaságodtól. Félek tőle, hogy menthetetlenül elidegenedünk egymástól. - Ezt nagyon nem szeretném. Kicsit rosszul esett a múltkori kirohanásod, de gondolkodásra késztetett, és sok mindenben igazat adok neked. Gyere, bújj ide hozzám, ne húzódj el kilométerekre - ölelte át az asszony vállát. - Látod, már úgy ülök melletted, mint egy idegen mellett - tette a férje vállára a fejét. - Mondd el, mi bánt, látom, most is könny csillog a szemeidben. - Minden. Bánt, hogy alig látlak, hogy nem érdekelnek a dolgaim... Egy hete mondogatom, van egy ismeretlen író a Fullon, akiről még azt sem tudom, férfi vagy nő, de mindig nagyon kedves. Már magánüzeneteket váltunk egymással, de téged ez sem érdekel. - Hogyne érdekelne? Bevallom, nagyon lekötött a cikksorozat, amit elvállaltam, de ígérem neked, egyelőre csak kisebb témákkal fogok foglalkozni. Az a baj, hogy a munkád nagyon helyhez köt, nem utazgathatsz velem. Zsófi nagylány már, 18 éves, magára lehetne hagyni egy-egy napra... Szeretném, ha váltanál, de legjobban azt, ha itthon maradnál. - Ezt jól át kell gondolnunk. A tanítást nem szívesen hagynám abba. Azon már gondolkodtam, hogy adhatnék magánórákat, de azzal meg az a gond, hogy délután kötne le. - Ha 1-től 5-ig csinálnád, bőven beleférne. Általában én sem érek haza előbb. Csilla izgatottan várta haza Pétert. Amint belépett a lakásba, a kezébe nyomta Babilon kinyomtatott magánüzenetét: "Drága Csilla! Nem tudom, és nem akarom tovább titkolni előtted a személyemet. A hsz-eidből és magánüzenet váltásainkból kicsit sikerült téged megismerni, biztosan érzem, te vagy a női ideálom... Csodálom, hogy a múltkori írásomból nem ismertél magadra. Engedd meg, hogy bemutatkozzam neked: Csák Viktor vagyok, 45 éves egyetemi tanár. Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, ezért arra kérlek, találkozz velem. Esküdözés nélkül fogadom, ha nem leszek neked személyesen szimpatikus, lemondok rólad. Azt el tudom fogadni, hogy nem kölcsönös az érdeklődésünk, de ha a kérésem megtagadod, azzal boldogtalanná teszel: reménykedve, Viktor. Péter visszaadta a gépírólapot, és várakozóan nézte a feleségét. - Miért nézel így? Csak nem képzeled, hogy válaszolok rá? - Szerintem válaszolnod kell! A nők szeretik a könnyebb megoldást választani, amit a magam részéről nagyon helytelennek tartok. Nem örülök a fordulatnak, de a fickó nagyon udvariasan közelített meg, egy választ mindenképpen megérdemel. - Oké, akkor máris megkapja - ment be a géphez Csilla. Péter kezet mosott, és szokásától eltérően nem a konyhába, hanem a szobába ment. Csilla megírta a választ, majd kis rendet rakott az asztalán. Közben látta, hogy újabb üzenete van. Megnyitotta, és Viktor annyit írt, pénteken ötkor várja az Erzsike presszóban. Feldúltan jött ki újságolni. Péter csak annyit mondott: - Ma kedd van - és leült az asztalhoz. Babilonnak ezt követően is sorra jelentek meg az írásai, amihez Csilla már nem írt hsz-t. Pénteken a nagyszünetben Csillát telefonhoz hívták. Idegesen ment a tanáriba, őt soha senki nem kereste még. Remegett a hangja, mikor a telefonba szólt: - Tessék, Sebők Csilla. - Szia drágám, csak én vagyok. Ma délután nyugodtan menj el a randevúra, ezt most én kérem tőled - hallotta Péter nyugodt hangját. - De Péter... Bejött a búgó hang. Öt órakor remegő lábbal lépett be a presszóba, ahol Péter ült az ajtó melletti asztalnál. Felállt, odament az idegességtől remegő feleségéhez, megcsókolta: - Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Csák Viktor, 45 éves egyetemi tanár vagyok, és ha nincs ellenedre, a jövő héten elviszlek 4 napra a Mátrába. - Ó, szent ég! Te szélhámos! - mondta boldogan felsóhajtva.