Fullextra.hu - Katéter kaland

Reméltük igy marad, de tévedtünk. A belosztályon fekvõ beteg - nevezzük Apónak - a maga 86 évével, és a betegségével együtt nagyon fürgének bizonyult. Miután felkelt, -gondolván Õ most kimegy - gyorsan vissza is feküdt. Igen ám,...de hasra,....a mellette lévõ ágyra,.....az ott alvó betegre. Ez épp elég volt ahhoz, hogy az egész kórterem felébredjen. - Apó kedves, hová indult volna? - Hova, ..hova? Hát pisilni. A betegek,...lassan megértették mi is történt,...és cukkolni kezdék Apót. Nem ok nélkül. Egész délután azzal traktálta a többieket, hogy mennyi,....milyen.....kalandja volt az élete folyamán. Nagy kujon lehetett, a meséje alapján. Egymás szavába vágva mondták a véleményüket.....Jó volt a hangulat , ...senki nem haragudott a kényszer ébresztõ miatt. - Apó! Maga még a krumplit magáévá tette volna....ha nem gurul el! Mindenki nevetett. Õ is. -Várjon! hozok egy kacsát! - Van! De én abba nem tudok! Lefektettük,..és megkérdeztem,...-nem fáj a hasa? - Fáj ...fáj! De én férfi létemre, nem fogok panaszkodni! Hivtük az ügyeletes orvost, hogy nézze meg a beteget, mert tele a hólyag,...csak nem tud üriteni. Jött is azonnal,....megvizsgálta, majd elmagyarázta Apónak,...hogy mit jelent az, hogy meg kell katéterezni. Elég egykedvûen hallgatta, ...de mikor megértette, valami huncutság csillogott a szemében. Látszott rajta csak az érdekli,....ki...mit....mikor.... hogyan..... fog megfogni. Aki már látott katéterezést tudja, hogy kénytelen az ember megfogni a " férfiasságát" De nõvér nem kötelezhetõ a mûvelet elvégzésére,....elméletben. - Rátok vár a "nemes" feladat! -közölte az ügyeletes. - Na én nem! még nem katétereztem férfit! Még ha az én betegem akkor sem fogom! -Az urulógiai ügyelet a város másik végén van....Megkatéterezed? kérdezte tõlem. Mit tehettem,...én már sokszor katétereztem,....rábolintottam. Elõkészültünk,,, és belekezdtünk. Már félig bevezettem a kététert, mikor megszólalt apó: - Naaaa....Te kis huncut! A szoba röhögés betört ki,. én meg majdnem eldobtam a katéter. Nyeltem a vigyorgást, hogy némi "méltóság" maradjon az arcomon. Apó szintén vigyorgott,...és folytatta... - Az a baj hogy nem kemény a tészta! Maga is észrevette. Egy hétig csak azt hallottam......naaaa, Te kis huncut! Nem is katétereztem vagy 3 hónapig, mert legalább annyi idõ kellett, hogy lassan elfelejthessék.. Ma az öltözõben ugy köszönt a Belosztályos nõvér: -Szia Te kis huncut...! Apót felvették az osztályukra!