Fullextra.hu - A mama meg én

Az alkonyi estben a ház előtt ülünk: a mama meg én. Régi dolgokról mesél... én látom...ott vagyok. Szeretet van körülöttünk. A békés csendben csak hallgatunk... A fejünk felett lévő fecskefészekből kiszűrődő halk hangok alatt a csillagokat nézem...Teljes a nyugalom...A közeli tó felől békák násza hallatszik...Valahol felugat egy kutya, miközben a kertek alatt eloson a róka...Elrévedő tekinettel észre sem vesszük, hogy dermedt mozdulatlanságunkra lágyan leereszkedett a sötét éjszaka...Meglibben a szél, s közben a macskám az ölembe kuporodik. Csendesen megsímogatom...Mama észre sem veszi, gondolatban messze jár...Talán újra fiatal, és táncot jár?...Vagy az eltemetett kisfiára gondol tán?...Két sóhaj száll... a macska dorombol. Olyan távoli minden...Jó ez a csend...Meglátok egy hullócsillagot, gyorsan kívánok valamit, és arra gondolok; vajon teljesül-e...Hirtelen riadalom támad a szomszéd udvaron: Tyúkok kárálása hallik, s egy félbe maradt kukorékolás. Mama összehúzza magán a belinert,- oda a Mari néni kakasa. A macska is felül az ölemben,már nem dorombol. Kutyák adják hírül, merre menekül a róka. Aztán megint csend lesz, de már nem olyan mint az előbb. Megborzongok a sötétben, alig látok valamit.Halkan felállunk, én fogom a kispárnákat, és bemegyünk. A mama meg én... Utánunk csak a macska néz.... 1994.10.04.