Fullextra.hu - A világ peremén...

Száraz avar közt keresem a lehullott szavak értelmét. Fénykoporsóba zárt szellemem opálosan ragyog, méregcsillámok szikrát lobbantanak, lidérclángok kék nyelvei gonoszul kúsznak felém. --- Elmém reszket a sötétben, nyakam köré tekeredő félelemindák fojtanak, lehúz a mocsár. Időpermet oldja fel sejtjeim, miközben szétoszlok a harmattal a nap kelő fényében. --- Mélyben ópium füstje hullámzik, nem nyugtat mámora, harmadnapra lehajtott fejjel, térdre rogyva imádkozom. Halott vagyok. Vagy csak álmodom. Sodor, sodor a vihar elszáradt leveleket. --- Tereket ugrok keresztül, kivetülő alakom villanása ott marad a falon. Elégett mivoltom foltokban hagyom. Ördögszekeret kerget a szél, van még remény. Bolygóvá válhatok csillagok közt… a világ peremén. ---