Fullextra.hu - Emlék

A tölgyfák között a karcsú lámpák Kékes fénye ömlött el És a lombok buja árnyát Füvek nyelve nyalta fel Milyen idegen is volt ott nékünk Minden kő és kis bokor Mikor a forró éj leült Hold támasza volt a domb De mi akkor mentünk, egyre mentünk És a csók volt a dalunk Bátran vitt minket szerelmünk Egybefonta derekunk Beszéltünk szépről, újról s bajokról Míg az utunk elfogyott Majd az ajkad búcsúról szólt Kedves tested elhagyott És akkor kidőlt az éj lámpása Olaja tüzet fogott Ott álltam – a tó is látta – Míg csendben megvirradott