Category: Vers Review Title: Emlékszem

Emlékszem – és a sok apró fénylő könny Szememben legördül, mint az égő gyöngy. Vágyódik még utánad e nyughatatlan szív, S belőled egy itt maradt rész, még vissza-visszahív. A könnyek lassan útjukra indulnak arcomon, Elgondolkozva bús, szomorú lelki harcomon. Támadják a lelkem csendes, békés kertjét, S nem fogadják el az élet előre írt rendjét. Gurulnak szerteszét lefelé csenben, lassan, És a földön elterülnek fáradtan, halkan, De a megannyi ragyogó, fénylő gyöngyszem, Emléked még őrzi, mint egy szigorú őrszem. 2006-03-06.

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=2263