Fullextra.hu - A tékozló idõ

A tékozló idõ De jó lenne, ha az idõ megállna néha, És bámulná az életet, mint valami csodát, Takarékoskodna az évekkel – nem lenne léha, S leseperné magáról a hosszú út porát. Most úgy üdvözöl, mint egy régi cimbora, Pedig egykoron elfutott elõlem hirtelen, Azt gondoltam – ez biztos az élet fintora, De már tudom – uralkodik testen, s életen. Mindent átkarol, mint egy hûséges szeretõ, Ám az éveket ûzi, s nevetve tolja két kézzel, Ez Õ - a rohanva járó, tomboló, tékozló idõ, S mire észbe kapsz - utána már csak sírva nézel. 2006. április 27.