Fullextra.hu - Élet a kastélyban 14

TIZENNEGYEDIK FEJEZET: A NYÁR IZGALMAI 1. Andrea és Andor a második ifjúságukat élték a két hét pesti tartózkodásuk alatt. Amíg Andor a konferenciák üléstermében aszalódott, Andrea a városokkal ismerkedett. Mindennel el volt ragadtatva. - Nem gondoltam, hogy a túlzsúfolt nyüzsgés ilyen jó hatással lesz rád... Kivirultál, megfiatalodtál... Mintha a harmincéves Dincsi feküdne mellettem. Hányszor kértelek a huszonöt év alatt, gyere velem a konferencia körútjaimra - mondta Andor. - Fiatal koromban imádtam a változatosságot, a nyüzsgést, de a gyerekek mellett elszoktam tőle. Eleinte nehéz volt, de olyan tiszta szerelmet kaptam tőled, amiért megérte mindenről lemondani. - Nem érte meg. Besavanyodtál, elkeseredtél, és láttam rajtad, nem érezted jól magadat a bőrödben. Ennek volt köszönhető, hogy Bea ellen fordultál. - A lelkem mélyén soha nem tudnék ellene fordulni, de úgy tűnik, most bosszulja meg magát, amit átéltem miatta. Mindig őt szerettem jobban, olyan tüneményes kislány volt, de neki te voltál a mindene, érted rajongott, engem semmibe vett mindig. - Csak azért alakulhatott így, mert nem tudtad elfogadni, hogy saját akarata legyen. Gondolom, a színes ceruzák vonzották, azért akart mindig az ölembe ülni. Édesen eljátszadozott azokkal, amik éppen nem kellettek. - Persze... Amikor meg kellett volna, nem akarta odaadni. - Azért találtam ki azt, hogy segítsen nekem. Ez lehetett a varázsszó, mert attól kezdve nem makacskodott velem. Ha magad mellé édesgetted volna, engedted volna a konyhában játszadozni, biztosan melléd pártol, de mindent kivettél a kezéből, dorgáltad őt. - Igazad van... Bea tőlem örökölte a természetét, és úgy tűnik, igazolódott: "Két dudás nem fér meg egy csárdában". Ha jól belegondolok, te eleget figyelmeztettél, hagyjak mozgásteret az akaratának, de veled sem értettem egyet. Csoda, hogy annyi veszekedés után még mindig mellettem vagy - ölelte át Andort. - Nem volt áldozat részemről... Talán azért, mert mind a két dudás a kedvencem - csókolta meg Andreát - De igaz az is, minden este olyan édes hízelgéssel bújtál hozzám, amivel el tudtad venni a nézeteltérések élét. - Azt mondod, megfiatalodtam? Olyan vagyok, mint harmincéves koromban? Hát persze, mert te sem az az elfásult férj vagy, aki kötelességtudatból kielégítesz, és már hortyogva alszol. - A kötelességtudat minősítésed kicsit erős, de szó, ami szó, kihalóban volt bennem a régi tűz. A tudományos munka, a konferenciák mindig felvillanyoztak, csak te nem voltál soha a közelemben. De rendkívül jó hatással van rám a vidámságod, fiatalos lendületed, az édes mosolygós pofid, amibe egyetemista koromban belehabarodtam - puszilta meg az arcát. - Reggelig elhallgatnálak, olyan régen udvaroltál már nekem. - Nem fáradnék bele, gondolkodnom sem kell a szavakon. Remélem, Veszprémben sem fogsz unatkozni. - Nem. Kedvelem a zegzugos utcáit. Otthonosan érzem magamat bennük sétálgatva. Amíg te fejtágítón leszel, bejárom a várat, a régi városnegyedet. De kedvelem a húgodat is, nagyokat tudok vele beszélgetni. - A várban én is szívesen körülnéznék, jó lenne, ha megvárnál vele. Ne fossz meg a hihetetlenül lelkes rajongásodtól - ölelte magához szenvedélyesen. Nézte Andreát, és azon törte a fejét, hogy legalizálja Beáta kívánságát anélkül, hogy vita legyen belőle, mert nagyon nem volt ínyére elrontani a csodálatos idillt. Abban biztos volt, hogy Lizi nem fogja elárulni őt, hogy már megegyeztek, csak Andreát kell még valahogy ügyesen becserkészni. Szereti őt, nem szeretné, ha a nézeteltérések végképp tönkretennének köztük mindent. - Édesen nyúlsz el a karomban - simogatta gyengéden a hozzásimuló feleségét. - A gyengédségeddel ismét felkorbácsolod a vérem. - Ha megkeresed, amivel lecsillapíthatom, megkapod - szorította össze játékosan a combjait. - Nem fáradtál még bele a játékba? - Nem. A mosolyod, a derűd belém is visszahoz valamit a múltunkból. Emlékszel? A fontos dolgokat mindig intimitásaink közben tudtuk békésen megbeszélni egymással. - Mire készülsz, te kis ravasz? - csókolta meg Andrea. - Ha elindulsz felfedező utadra, elmondom - csiklandozta meg a nyakát csókolgatva. Andrea elmosolyodott, és gyengéden simogatva kényeztette Andor testét. - Na, mesélj már! Látom, valami nagyon kikívánkozik belőled... Csak nem Beáék útját akarod egyengetni? Andor felsóhajtva lazult el, és megcsókolva feleségét, bólintott. - Mi az elképzelésük? - Az iskolában a sok helyettesítés, Bea plusz munkája az adminisztrációmban nagyon szétválasztotta őket. Szeretnék legalább az éjszakákat együtt tölteni, ezért kért Bea, hogy Lizivel egyeztessünk időpontot. - Amit gondolom, te már meg is tettél - komolyodott el. - Hogy képzeled? Különben is neked van több szabadidőd, te leszel napközben Lizivel. - Jól van, dörmikém, ne haragudj, hogy ronda voltam! - hízelgett kedveskedve - Te, mint pedagógus, mit szólsz Bea ötletéhez, mert afelől nincsenek kételyeim, hogy tőle származik. - Lizi természetesen tőle, de a szándékuk közös... De nem tudom, pontosan mire gondolsz? - Alig ismerik egymást. Pár hónapja bukkant fel Ádám a környékünkön. Messziről jött ember azt mond, amit akar. - Két szempontból sántít az érvelésed... Ha szélhámos lenne, a börtönről mélyen hallgatott volna... Másfelől itt él Szilágyi vezérőrnagy, aki az ügyében nyomozott. A csoportot, amelyikhez Ádám tartozott lebuktatta... Ha annyira bizalmatlan vagy, miért nem beszélsz vele? - Talán azért, mert nem akarom a lányomat lejáratni, és azt sem szeretném, ha a fejemhez lenne vágva, hogy bizalmatlan voltam. - Nem túlzottan meggyőző érvek, de most már magadat kell győzködnöd. A második kérdésedre pedig, mint pedagógus, csak üdvözölni tudom, hogy nem összeköltözni akarnak, hanem összeházasodni. - Jól van, meghajlok az igazságod előtt... Szeretném a lányomat visszakapni. Mit tudsz az elképzelésükről, hol akarnak lakni? - Ádiéknál. Ennek nem örülök, de valahol megértem őket. - Mert tőlem tart a lányom, ugye? - Mi lenne, ha nem kotyognál közbe? - csiklandozta meg játékosan - Hátha van komolyabb oka is... Balázs Ádámért adta fel a kitűnő budapesti állását, de a leendő vejed kedvéért költöznek haza Párizsból a nagyszülei. Ezek mind amellett szólnak, hogy Beának kell alkalmazkodnia a körülményekhez. - Jól van, meg vagyok győzve, le vagyok fegyverezve! Elég a játékaidból, komolyabb beavatkozásra vágyom, tessék megvigasztalni! - Azt ugyan nem tudom, miért vigasztalgassalak, de amit találtál, boldogan adom neked, én kis kezesbáránykám! - ölelkeztek szorosan össze. - Gyere, foglalj helyet! - invitálta kedvesen Gábor Leventét. - Ez igen! Berendezted a szobádat? - Be... Hogy tetszik? - Nagyon praktikus. - Látod, a lusta ember milyen találékony tud lenni saját érdekében? Csak beül ide középre a méltóságos Marosi úr, és minden a keze ügyében van. Mind a ketten jót nevettek. - Klasszul kitaláltad... U-alakban az asztalok, a hátad mögött a szekrény. - Most pedig fogd be gyorsan a füleidet, nehogy halláskárosodást szenvedj a durranástól, amit a lelkemről legördülő kő okoz. Hülyén érzem magam, mert megint exkuzálásra kényszerülök, amiért halogatnom kellett a köszönetünket. Pedig nagy örömet szereztetek mindkettőnknek, hogy kettesben tölthettünk egy egész hétvégét. Levente zavartan elmosolyodott. - Hagyd a csudába, Gabesz! Mi is őszintén örülünk, ha sikerült a meglepetésünk. - Tökéletesen... Amikor végre rátaláltam Melcsire, teljesen elérzékenyültem tőle, milyen remek barátaink vannak. - Belegondoltál már, hogy pár nap, és apa leszel? Na nem a gondokba, hanem magába az érzésbe - kérdezte Levente. - Bele, és nyugodt szívvel mondhatom, őrült boldog vagyok! Igaz, minden okom meg is van rá, hiszen Dini bácsi jóvoltából nyugdíjas állásom lesz... Mint meséltem, a lakáskérdésünk is megoldódott. Bár amíg Eszter néni velünk van, nem költözünk át a Liget utcai részbe. Jobb is, mert így amellett, hogy Dini bácsinak fizetjük a részleteket, Ákos bácsi segítségével átalakítjuk magunknak, berendezzük. Rendezett körülmények közé születik a fiam. Elhallgatott, hosszan nézte Leventét. - Elhiszed nekem, hogy nincsenek kételyeim a fogantatását illetően? - El. Sőt, biztos vagyok abban is, ha más derülne ki, akkor is sajátodként nevelnéd fel. - Kösz, erről van szó! Nem panaszkodhatok, az örömszerzésből is kivettem a részem... De én izgulom Melcsi mellett végig a kilenc hónapot, én fogom a világra segíteni, akkor miért ne érezhetném a magaménak? - Pontosan így van. Mióta beszéltünk róla, én is sokszor végiggondoltam, és ugyanerre a következtetésre jutottam. Melcsi hogy viszonyul a helyzethez? - Mióta látja, hogy mindenben mellette vagyok, izgulok értük, már ő sem majrézik, természetesen beszél a fiúnkról. - Őszintén kívánom, hogy rád vagy rá hasonlítson, mert ez nyugtatná meg igazán. - Bocs, öregem, elbambultam. Mit tölthetek, Ventikém? - Hideg kólát. Most érzem, hogy kiszáradtam tanulás közben. Gábor teletöltötte a poharakat jéghideg üdítővel és egyiket nyújtotta Leventének. - Tündike nem fél a szüléstől? - Szerinted létezik olyan nő és őt imádó férfi, aki ne rettegve gondolna rá? - Melcsit éjjel-nappal vigasztalnom kell. Az a kényszerképzete, hogy nem fogja túlélni. - Butaság... Manapság nagyon ritka eset az ilyen. Bár én fogadalmat tettem, még egyszer nem teszem ki ilyen tortúrának Tündikét. Imádom a gyerekeket, mindig három-négy ördögről ábrándoztam, de túl nagy áldozat a kilenc hónap, az izgalom, hogy egészséges baba szülessen. - Osztom a véleményed, de nem tudom, nálunk hogy lesz. Beérném én ezzel az eggyel, de Melcsi már most tiltakozik ellene. - Ebben kettőtöknek kell döntenie. Mit tudsz az új állásodról? - Remeknek tűnik. Ha nem kell Melcsivel orvoshoz mennem, bejárok Dini bácsihoz. Ismerkedem a kollégákkal, a munkaköri feladataimmal. Ádám jóvoltából pofonegyszerű lesz az életem. A programozott agykolosszus elvégzi a munka dandárját. Ha precízen nyomatjuk neki az adatokat, utasításokat, akkor máris tervez, szervez, számol. - Azért remélem, még nem a mi életünkben szorít ki minket a hivatalokból, gyárakból. - Ha belegondolok, elég ijesztően hangzik. Bár nem tagadhatom, kényelmesnek látszik, hogy fénysebességgel oldja meg helyettem a számításokat, automatizálja a feladatsorokat, de könnyen beszélek addig, amíg a becses személyem szellemi kapacitását használja fel - nevette el magát. - Ugyanazzal a furcsa érzéssel hallgatlak téged, mint Ádit. Érthetetlen számomra, hogy mindkettőtökkel azonos a végzettségem, jól megértem magamat veletek, mindig van közös témánk és mégis, mintha egy idegen bolygóról toppantatok volna ide, amikor a számítástechnikáról beszéltek - mondta mosolyogva Levente. - Ez a különbség mindig is megvolt köztünk. Nekem nagy szükségem van egy talpig humán beállítottságú barátra. Te jelented az életemben a színt, a változatosságot. Biztos lehetek benne, ha veled beszélek a gondjaimról, nem csak megkönnyebbülésben lesz részem, de megoldást is kapok tőled. A múltkori tanácsaid alapján teljes életet élünk. Többet foglalkozunk Kingivel, és ma már a korának megfelelő gyerek lett belőle. Melcsi és köztem is visszatért a régi bohókás hangulat. Magunkról pedig... a sorsközösségünknek, az egymásra utaltságunknak köszönhetően mélyült el a barátságunk. Mindkettőnkről elmondható, a nyár óta fél életet éltünk át. Te a szeretett unokabátyád, én az imádott feleségem életvitele miatt. - Igazad van... Kezdek azonban azon a véleményen lenni, hálásnak kell lennünk nekik ezért a vargabetűért. Te így találtál rá a szeretett nőre, én pedig így élhetem a megálmodott jövőmet. Elégedett vagyok az életemmel. - Én sem panaszkodhatok... De ha már Ádámnál tartunk, megkérdezhetem, miért volt ilyen sürgős az esküvő? Még a tanév végét sem várták meg. - Az okok prózaiak. Ádám még mindig labilis idegileg, lelkileg. Kiborította Andrea néni ügyeskedése. Látszólag elfogadta a személyét, de minden eszközzel igyekezett szétválasztani őket. Beáta - szerintem nagyon okosan - ezt a módot választotta a kapcsolatuk megoldására. - Én másra gondoltam. - Ádám annál sokkal óvatosabb, hogy ilyesminek tegye ki Beátát. Helyzetükben rossz megoldás lett volna a kényszerházasság. - Azt azért még mindig nem értem, hogy engedhette el őket Andor az évvégi hajtásban? - Megérdemelték. Januártól március közepéig megállás nélkül helyettesítettek. Nem egyszer kellett osztályokat összevonni, olyan kevesen voltak. Beáta május közepére befejezte a srácokkal a tananyagot, lezárta a jegyeiket. Andor egyetértett velük, hogy szezon előtt menjenek el pihenni, szórakozni. Az órájára nézett: - Hűha, de eljárt az idő!... Mennem kell, mert az ikrek igénylik a napi sétát. Csöngess át a házi telefonon, ha van egy kis szabadidőd, jó lenne többször összeröffenni - állt fel. Gábor az ajtóban rázott kezet Leventével. 2. Ádám és Beáta egy hete voltak Siófokon. Beáta igyekezett gondos háziasszonynak mutatkozni, de az apró-cseprő hiányosságok elárulták őt, nem erre a feladatra termett. Ebből adódóan minden napnak megvolt a maga kis története... Hol a péksütemény hiányzott a reggeli asztalról, hol zsír nem volt a főzéshez. Előfordult velük az is, hogy odatették a tojást és teát főni, közben derült ki, hogy elfogyott a vaj. Uccu neki, vesd el magad alapon beszerző körútra indultak. Mire hazaértek a tojásról elfőtt a víz, a teafőző furcsa égett szagot árasztott magából. Kudarcaikon mindketten jókat mulattak. Bejárták a Balatonpartot, sőt, két nap még a tóba is bemerészkedtek. Élvezték, hogy kizárólag övék volt a Balaton. Nagyokat úsztak, hancúroztak a vízben, labdáztak. Beáta sokszor játszotta meg a sértődöttet, durcáskodott, hogy Ádámnak legyen miért kibékíteni őt... Nem volt tekintettel az időpontra, napszakra. Ha ebéd közben támadt kedve Ádám kényeztetésére, akkor az ebéd maradt félben, ha sétáltak, az. Ádámnak tetszettek Bea legképtelenebb ötletei. - Hova a csudába dobod azt a labdát? Most tessék, menj utána! - Menjen utána az, aki ahelyett, hogy a kezével fékezné vagy térítené vissza, eláll az útjából, hadd repüljön az istenadta, amíg csak bír - mondta nevetve Ádám. - Ha nem mész utána, nem játszom tovább! - Sajnálom, kis makrancoskám, akkor a játék mára ennyi - úszott oda hozzá. - Hagyj békében! Nem érdekelsz! - rántotta ki magát Ádám kezéből. - Pechedre, te annál inkább engem! - locsolta le gyengéden. - Ádi, ne szórakozz! - Hogyhogy ne! Ezért vagyunk itt. Vagy nem, durcimurci Beuci? - Beuci ám az öreganyád térdekalácsa! - csattant fel, és éktelen fröcskölésbe kezdett. Ádám lebukott a víz alá, ott közelítette meg. Elkapta a derekát, és vonszolta maga után. - Hová vonszolsz, te eszement?! - sikítozott Bea. - Jó torkod van, de senki nincs, aki segítségedre siethetne - ölelte magához, és hevesen csókolta. - Na, igazán... Édesem... - Mi nem tetszik az én imádott boszorkámnak? - Minden nagyon tetszik, csak a helyszínnel akadt némi gondom - csókolta vissza Bea. - A legközelebbi lakott épület kilométer távolságon kívül esik. Milyen messze kívánnád tőlünk az emberiséget? - Legalább a földteke másik felére - nevetett Beáta. - Mondd, mennyire biztos, hogy kis lakója van a hasidnak? - Tiborc professzor szerint száz százalék... Azt mondta, hathetes a kicsi emberképződményünk. - Remélem, rád fog hasonlítani, és máris hatalmas akaratereje van. - A professzor szerint korához képest jól kitapintható. - Hogy merészel nálad tapogatózni? - Kénytelen, ha az apukajelölt alulképzett nőgyógyászat terén - csókolta meg Bea Ádámot. - Amint hazamegyünk, beiratkozom egy gyorstalpaló nőgyógyászképzőbe, és el a kezeket az én makrancos szerelmemtől! - Milyen jó lenne. Ádikám, nagyon éhes vagyok. - Akkor nincs más hátra, mint előre! Irány a nyaraló! Átölelve Beát, mentek ki a partra. A kapuban hallották, hogy csörög a telefon. Felgyorsították lépteiket. Ádám vette fel: - Tessék, Borbíró nyaraló! - Szia, Ádám, Szilágyi Dénes vagyok! - Szia, Dini bácsi, csak nem valami baj van? - Hát sok jó nincs. Hamarosan ott lesz értetek Gyuri, Berlinbe kell mennetek. Nadinának megszületett a fia, máris apasági pert varrt a nyakadba. Ádám elfehéredett, kezében megremegett a kézibeszélő. Beáta ijedten tolta oda a fotelt, hogy leülhessen. - Őrület, hogy mire nem képes ez az undorító perszóna! - ült le. - De nem pontosan értem a helyzetet... - Apukád hívott fel, amikor megkapta az idézést, én pedig Gyurit, hogy tájékozódjon Berlinben. - Meddig kell kinn maradnunk? - Úgy tudom, gyorsított eljárással tárgyalják az ügyeteket. Nadina nagyon magabiztos, azt mondta Gyurinak a telefonban, egy tárgyalás is elég ahhoz, hogy térdre kényszerítsen téged. - A mondat első feléről azonos a véleményünk, a másodikról épp az ellenkezőjét állítom. - A rejtett kameráról tudok, hiszen együtt szereltük le, nekünk is van bizonyíték a kezünkben, de hozhat ellened olyan érveket, amit nem fogsz tudni bizonyítani. - Ezt nehezen hiszem. Mikor lesz a tárgyalás? - Holnap délelőtt tízkor kezdődik, addig oda kell érnetek. Látod, milyen ravasz? Még időd sincs felkészülni ellene. - Semmi gond, Dini bácsi, nem most készülök én fel ellene. - Beátáért küldök valakit. - Őt magammal viszem. A nászutunkat derékba törhették a piszkok, de Beáta mellől nem tágítok. - Oké-oké... Semmi akadálya annak, hogy magatokkal vigyétek, de óvatosaknak kell lennetek, ismered a bandát, minden gazságra képesek. Csomagoljatok, Gyuri mindjárt odaér, fél órája úton van. Sziasztok! - Rendben, Dini bácsi, óvatosak leszünk, ne aggódj! Szia! Letette a kézibeszélőt, Beátát az ölébe vonta: - Úgy látszik, már soha nem lesz vége a zaklatásoknak... Mondd, kicsi úrnőm, lesz türelmed kitartani mellettem? - Ádi, kérlek, ne csináld ezt velem! Én Lizi néni előtt azt fogadtam, jóban, rosszban... Ugye? - ölelte át elpityeredve - Annyira édes vagy, hogy veletek mehetek. - Hogy képzeled?! Létezik olyan hatalom, ami megakadályozhatna ebben? Soha nem tennélek ki bizonytalanságnak! Berlinben azonban nem tudhatnak róla, hogy velem vagy. A tárgyalást illetően magabiztos vagyok, megvétózhatatlan bizonyítékok vannak a kezemben, hogy Nadina gyerekéhez semmi közöm, de Gyuri óvintézkedéseit szigorúan be kell tartanunk. Megbízom benned, tudom, hogy partner leszel mindenben, de azt is meg kell ígérned, hogy nem fogsz idegeskedni. Elmondta a beszélgetés azon részleteit, amit Bea nem hallhatott. - Biztos lehetsz benne, ha veled lehetek, jó leszek! - simult hozzá hízelegve. - Most pedig csomagolnunk kell! - állt fel, és ment a garderobe-ba a táskáért. - Visszajövünk még ide? - hozta be Bea a pipere holmijait. - Természetesen! Lehet, hogy már holnap este. Meséltem neked a rejtett kameráról... Több felvételem is van róla, hogy Nadi erőszakoskodik velem, de nem ér célba. Az utolsó felvételen rajta van, amikor kirohanok a lakosztályból. Gyuri igazolja majd, hogy a szigetről a rendőrségre vitt. Az előzményekről pedig orvosi igazolásaim vannak... Mielőtt Pestre jöttünk, Nadit két hónapig hordtam nőgyógyászhoz különböző problémákkal, amiknek köze nem volt a terhességhez. A baba időre született, tehát bizonyítson rám valamit, ha tud. Vidornak - ha tetszik, ha nem - mellettem kell tanúskodnia, mert ez az érdeke. Remélem, téged meg tudtalak győzni? - Az érveid támadhatatlanok, de Nadina rafináltan ravasz. - Nadi nem ellenfél nekem. Rendkívül logikátlanul hazudik. Nem kell sok hozzá, csupán pár keresztkérdés, határozott állítás vele szemben, azonnal ellentmondásba kerül önmagával. - Ha maradnunk kell, szállodába megyünk? - Ha maradnunk kell, szeretném megmutatni neked a kis erdei bungalómat, feltéve, ha megtűrsz magad mellett, mert csak két heverő van. - Hű, de izgi! Máris drukkolok, hogy maradjunk! Víz van? - Természetesen van. A fürdőszobában egy kád és egy wc van. - Fejedelmi! Gábor szorongva csengetett a szülei lakásába. Az édesapja jött ajtót nyitni. - Szia, Gabikám, de örülök neked, kisfiam! Erre igazán nem számítottam. Gyere beljebb! - Szia, apa, csak rövid időre jöttem! Rengeteg volt a teendőm Pesten, rohannom kell haza, Melindához, sokszor van rosszul, nincs egy pillanat nyugtom, ha nem vagyok mellette, de hozzátok ide kellett rohannom! Sajnos nem a legkellemesebb témában akarok veletek beszélni - hadarta idegesen, miközben a konyhaajtóban toporgott. - Ülj le, készítek valami harapnivalót! - Köszönöm, Melinda rengeteg szendvicset csomagolt, a felét sem fogom megenni. Örülök, hogy ilyen jól nézel ki, remélem a közérzeted is hasonló... Mikor voltál profpapánál? - Két hetenként járok hozzá. Már megvan a füredi beutalóm, júniusban leszek ott. A professzor azzal vigasztal, a gyógykezelés után még dolgozhatok is, ha betartom az utasításait, és panaszmentes leszek. - Ez igazán remek hír, őszintén örülök. Anya mikor jön haza? - Sajnos nem tudom. Félórája telefonált, hogy határidős munkája van, és maradnia kell. - Sajnálom, hogy nem várhatom meg, mert a jöttöm igazán őt érinti - mondta halkan Gábor. - Nagyon megváltozott. Össze van törve lelkileg. Nem tudja megemészteni, hogy Kingi rettegve félt tőle Húsvétkor. Na, gyere már beljebb, ne viselkedj úgy, mint egy idegen! Gábor lassan, elgondolkodva ment a papája után. - Talán szégyellnem kéne, de nagyon igazad van... Itt nőttem fel, huszonhárom évig éltem ebben a lakásban, négy és fél hónapja mentem el innen, és valóban idegennek érzem magamat. Nagy nyomot hagyott még bennem is anya viselkedése... Akkor képzeld el a védtelen kicsi húgomat, aki érteni sem érti, mi történik körülötte. Miatta vagyok itt. Anyu Húsvétkor azt mondta neki, hogy a harmadikat ismét Pesten fogja járni. Annyira örültem már, hogy végre kezd lelkileg megerősödni, kiegyensúlyozottan viselkedni... Mer nevetni, a pajtásaival szaladgálni. Mióta nálunk voltatok, ismét felsír álmában, szemében ott csillog a félelem. Nem tudom kiküldeni egyedül az udvarra, rosszkedvűen járkál a lakásban, és ha csak teheti, az ölemben ül. Apa, én az egész életemet szerveztem át Kingi biztonságáért! Nem fogom engedni, hogy anya kénye-kedve szerint rángassa őt ide-oda! Szeretném, ha a segítségemre lennél a meggyőzésében. Még a gondolatot is verje ki a fejéből, hogy Kingit az akarata ellenére hazahozza! Remélem, egyetértesz velem ebben? Emlékezz rá, milyen nehezen döntöttem el, hogy kiszakítsam őt a szülői környezetből. Akkor anya örült neki, egyetlen szóval nem tiltakozott. Végre rendeződnek a körülményeink, szeretnék nyugodt családi körben élni. - Attól nem kell tartanod, Gabikám, hogy Kingit az akarata ellenére hazahozhatja, mert azt én sem fogom engedni. Imádom a kicsi csillagomat, rettenetesen hiányzik, de mindenképpen az érdekeit fogom képviselni. Anyukátok viselkedése számomra is rejtély. Ugyanúgy érthetetlen a gonoszsága, mint a most beállt pálfordulása. Mióta megkaptam a füredi beutalót, hihetetlenül kedves, gyengéd velem. Esténként azért könyörög, hogy tartsak ki melllette, ne törlesszek, mert ha megcsalom, azt nem éli túl. Kegyetlen hét évet szerzett nekem, ennek ellenére szeretem őt, elhagyni nem fogom, de amit ellenetek - főleg Kingi ellen - követett el, soha nem bocsátom meg neki! Úgyhogy nyugodj meg, nem fog benneteket zaklatni, erre bizton számíthatsz! Megmondtam már neki, tartsa jól szem előtt, Kingi rendkívül érzékeny kisgyerek, nekem egyedüli szempont az ő nyugalma, biztonsága. Liget-gyöngyén mindenki szereti, semmi okunk rá, hogy elhozzuk onnnan. Boldog vagyok, hogy ilyen remek fiam van, akire bátran bízhatom őt. - Köszi! Tudod, hogy mennyire szeretem őt. Természetesen bízom benned, azért kértem a segítségedet. Tudom azt is, mit jelent neked Kingi, de hidd el, nem csak te szereted őt rajongásig, és hiányzik neked, de ő legalább ennyire szeret és hiányol téged. Rengeteget foglalkozik a személyeddel. Minden szombaton hozzád akar jönni. Jó lenne, ha az egészséged engedi, gyakrabban látogatnád őt. Ne haragudj, fáj, de nem véletlenül használtam egyes számot. - Értelek, kisfiam. Fáj nekem is, de változtatni ezen egyedül anyukátok tudna. A látogatással kapcsolatban pedig nyílt kapukat döngetsz. Mióta jobban érzem magam, sokat foglalkozom vele, és elhatároztam, ha nem vagyok terhetekre, kéthetente elmennék hozzátok legalább egy napra. - Ugyan, apukám, miért mondasz butaságokat? Én úgy látnám jónak, ha ott töltenéd a hétvégéket. Pár óra csak arra lenne elég, hogy kizökkentsd, felzaklasd Kingit. - Tökéletesen igazad van! Rendben, Gabikám, meg van beszélve. Nyugodtan mondd meg a kicsi életemnek, menni fogok hozzá, és sokat fogunk beszélgetni, sétálni, bohóckodni, mint régen. Meg fogom neki mondani én is, de nyugtasd meg te is, addig marad nálatok, amíg azt nem kéri, hogy hozzuk haza. Szerinted, lesz még ilyen? - Talán lenne rá remény, ha anyu türelmesen kivárná, hogy Kingi hiányolja őt, és akkor próbálná megközelíteni, magához édesgetni. Apukám, a hollétünkről továbbra sem tudhat rajtatok kívül senki. Berlinben még zajlanak az események, vannak lezáratlan ügyek. A fiamat szeretném nyugodt körülmények között várni, és felnevelni. - Érthető, Gabikám, de aggódnod nem kell, anyukád nem fog benneteket elárulni. Rettenetesen idegesít, hogy közöd van ehhez a berlini ügyhöz. - Nyugtasson meg az, ha nem így van, ma már talán én is ott vagyok, hiszen Ventivel, Zolival mi voltunk a célpont, anélkül, hogy tudtunk volna a létezésükről. Megengeded, hogy hazatelefonáljak? - Nagyon kérlek, kisfiam, vedd végre tudomásul, itthon vagy! Tessék, telefonálj! Gábor a telefonhoz lépett, tárcsázott: - Tessék, Szilágyi villa! - hallotta Ákos hangját. - Szia, Ákos bácsi! - Szia, Gabikám! De jó, hogy hívtál! Melcsike nincs itthon, és sok jóval sem vigasztalhatlak... Délelőtt rosszul lett, rohamkocsi vitte be a megyei kórházba, Tiborc professzorhoz. Judit néni most jött haza, de még nem hozták ki a műtőből. A kisbabátok rossz pozitúrába forgolódott, nincs megfelelő oxigénellátása, Melcsi ettől lett rosszul. Egyelőre ennyit tudunk, a műtőből nem szivárog ki semmi. Gábor kezében remegett a telefon. - Szent ég! Azonnal taxiba ülök, és rohanok Melindához! Az éjszakát nála töltöm! Kingike ne várjon rám! Bocsáss meg, meg vagyok rémülve, rohanok, szia! - Oké, Gabikám, oké! Ne veszítsd el a fejed, nagy szüksége lesz rád Melindának. Kingi miatt ne aggódj, őt Judit néni vagy Tündike le fogja fektetni. - Igyekszem meggondoltan cselekedni... Kingiért pedig hálás köszönetem, szia! Letette a kézibeszélőt. - Hallottam a lényeget kisfiam, írok anyukádnak pár sort, és máris ülhetünk kocsiba! 3. Gábor és András este fél nyolcra értek a kórházba. Belépve a kórterembe, Gábor elszorult szívvel nézte a középső ágyon fekvő, meggyötört arcú feleségét. Odament hozzá, megcsókolta, leült az ágy szélére: - Szia, drága Cicamica! Mi történt veled? - Szia, Gabikám! Csókolom, apuka - köszönt elgyötört, halk meglepett hangon - keresztbe fordult a fiunk, nagyon nehezen tudták visszafordítani, olyan hatalmas baba. Nagy fájdalmaim vannak - sírta el magát - már nem bírom sokáig... Feszül mindenem, görcseim vannak. Elhallgatott, fájdalmasan felnyögött, és levegő után kapkodott. Gábornak megtelt a szeme könnyel. Egyik kezével a csengő után nyúlt, a másikkal Szilvi görcsösen rángatózó hasát simogatta. - Mitől kerültél ilyen állapotba? Hajoltál? Emeltél valamit? - Kingikével játszottam, babát öltöztettünk. Már csak állni tudtam. Hirtelen rándult össze a testem. Az utolsó szava sikításba fulladt. Ekkor lépett be a kórterembe a professzor, András kíséretében, aki látva Szilvi állapotát azonnal érte ment. - Miért nem csengetett, anyuka, ha ilyen erős fájdalmai vannak? - lépett az ágyhoz. Szilvi elkékülve, hangosan jajgatott. A professzor intett a folyosón várakozó betegápolónak, aki gyorsan hordágyra tette, és vitte a műtőbe. Gábor önkívületi állapotban követte. Hosszú percekig rohangált, mire végre nyílott az ajtó, és egy nővérke sietett ki. András útját állta: - Bocsásson meg, mi van a kis menyemmel? - A természetes szülést nem tudták megindítani, mert hatalmas a baba, császárral veszik el, de engedjen uram, kardiológusért kell rohannom, majd kicsit később kijövök tájékoztatni önöket. Ezt már futás közben mondta. - Megőrülök! Apa, én beleőrülök, ha Melcsinek baja lesz. - Próbálj megnyugodni, Gabikám... Te nem adhatod fel! Figyelj rám, kisfiam! Mi lesz, ha választanod kell: Szilvi vagy a baba? Gábor elfehéredve nézett az édesapjára: - Te tudsz valamit, amit én nem? - Melcsiről nem, de átéltem ezeket az érzéseket, amiket most te. Hatalmas baba voltál te is, beszorultál a szülőcsatornába, és nagy küzdelem folyt, hogy el tudjanak venni anyukádtól. Kritikus helyzetbe került, és döntenem kellett. - Te hogy döntöttél? András nem válaszolt. - Értelek... Én is így döntenék. Gyerekem talán még lehet, de... András nagyot sóhajtott, átfogta Gábor vállát: - Akkor azonnal döntöttem, de most nem tudtam volna kimondani. Jó, hogy megmaradtál. A kardiológus és a nővérke rohantak el mellettük. Gábor próbált benézni a műtőbe, mikor nyílott az ajtó, de csak annyit látott, hogy Tiborc professzor Szilvi fölé hajol. Újabb keserves fél óra telt el, mire ismét nyílott az ajtó. A nővérke jött ki. - Gratulálok, apuka, Andriska 600 gramm, 60 centiméter hosszú. Egészséges baba. A felesége a körülményekhez képest jól van, Műtét után hosszan fogják altatni, mert megviselte a szívét a tortúra. - Még ébren van? - Igen, még nem engedik aludni. - Beszélhetek vele? - Műtét közben nem, esetleg akkor, mikor beviszik a kórterembe, ha még ébren lesz. Bocsánat, vissza kell mennem - mondta még egyszer kezet fogva Gáborral, Andrással, és bement a műtőbe. - Nagyon félek... Apa, szerinted Melcsi túl fogja élni? - Túl, kisfiam... Melcsi egészséges, erős kismama... Édesanya. - Jó lenne beszélni vele, mostanában gyakran félt attól, hogy... Félek, hogy feladja. - Miért adná fel? Egészséges babátok van, szeret téged... Miért gondolod, hogy nem az életet válassza? - Nem tudom... Nagyon el tud keseredni. Nyílott az ajtó, a madamka lépett ki rajta Andriskával. Megállt Gábor előtt: - Tiszta apukája - mutatta mosolyogva a csecsemőt. - Hogy van a feleségem? - kérdezte Gábor meghatottan nézve a kisfiát. - Jól van, már nem lesz semmi gond. Mielőtt kihoztam őuraságát, már mosolygott rá. Bocsánat, mennem kell, a baba körül még lesznek teendőink, de ne aggódjon, csak a szokványosak. Ismét nyílott az ajtó, Szilvit tolták ki. Gábor odalépett hozzá, megfogta a kezét. Elszorult szívvel nézte a szinte felismerhetetlenségig elgyötört arcát. - Láttad a fiadat? - kérdezte halk, gyenge hangon Szilvi. - Láttam a fiunkat, te hős! Nagyon köszönöm neked! Melcsikém, ugye nincs semmi gond? - Nincs, Gabeszkám... Nagyon boldog vagyok! Nem tudom a szemem... nagyon álmos... - Oké, életem, tudom, aludnod kell. Szép álmokat, drága! - simogatta meg. Gábor meglepetten látta, hogy Szilvit nem a kórterembe viszi a betegápoló. Utánuk akart rohanni, de András megfogta a karját: - Maradj, megvárjuk a professzort, ő mindent el fog mondani - mondta nyugalmat erőltetve magára. Nyílott az ajtó, és a professzor jött ki. - Gratulálok, apuka! - nyújtott kezet Gábornak. - Köszönöm, professzor úr. Hogy van a feleségem? - Megszenvedtünk a gyönyörű fiáért, kicsit Melcsike kimerült, de más baja nincs. Éjszakára a megfigyelőbe vitettem, ahol tévén keresztül figyeljük őt. Holnap tízig biztosan aludni fog. - Éjszaka szeretnék mellette lenni, ha lehetséges. - Higgyen nekem, nem lesz semmi gond! Menjen bátran haza, holnap kipihenten jöjjön vissza... A feleségének nagyobb szüksége lesz magára, amikor ébren lesz már. - Hiszek a professzor úrnak, bár szükség volt kardiológusra. - Szerencsére nem, csak végigasszisztálta a műtétet. Túlóvatoskodtam a dolgot, de így volt jobb. Jöjjön velem, nézze meg, nyugodtan alszik a felesége, és bátran menjen haza. Bement a professzor után, tekintetével Szilvit figyelte. Megnyugodva látta, hogy a vonásai kezdenek kisimulni. - Köszönünk mindent, professzor úr - fordult Gábor az orvos felé - reggel hétkor itt leszek! - Rendben van! Minden jót! - nyújtott kezet. - A fiamat láthatom még egyszer? - Természetesen! Menjen a csecsemőosztályra, ablakon keresztül meg fogják mutatni önnek. Elköszöntek, Gábor megsimogatta Szilvit, és elhagyták a megfigyelőt. Gábor az édesapját nézte: - Kösz, apa, nagyon jólesett, hogy végig mellettem voltál. - Milyen buta beszéd ez, kisfiam? Veled, a menyemmel és az unokámmal voltam. Örülök, hogy szerencsésen végződött minden. Nadina zárt tárgyalást kért. A bíró végighallgatta a vallomását, amiben elmondta, hogy Ádám menyasszonya volt, együtt éltek, már terhes volt, amikor összevesztek, és hazaköltözött a szüleihez. A bíró kérdésére, hogy min vesztek ilyen komolyan össze, azt válaszolta, nem szánta véglegesnek, csak Ádámra akart ijeszteni, hogy ne számoltassa el mindig az idejével. Beszélt a kényszerházasságáról Vidorral, akit szívből utál, és csak erőszakkal tudta rákényszeríteni, hogy aláírja azt a nyomorult házasságkötési szerződést. A bíró ezután Ádámot hallgatta ki, aki részletesen beszámolt róla, hogy került ki Berlinbe, hogy hálózta be Nadina, hogy két és fél év kemény munka után Müller úr minden indok nélkül parkolópályára tette. Beszélt a kapcsolatukról, házassági terveikről. Az elköltözés okának azt tartotta, hogy Nadina minden indok nélkül tűnt el napokra, és még utólag sem volt hajlandó magyarázatot adni tettének okáról. Az eljegyzést nem bontotta fel, őt szexpartnerként kezelte, amit csak ellenszolgáltatás fejében volt hajlandó teljesíteni. Ilyen alku kapcsán látogathatott egy alkalommal haza. Tényekkel bizonyította be, hogy Nadina gyerekéhez nincs köze. Bemutatta az orvosi leleteket, amik igazolták, hogy mielőtt Pestre mentek, hónapokig járt Nadinával nőgyógyászati kezelésre, ami a terhességet egyértelműen kizárta. A bíró kérdésére, hogy miért kísérgette, ha megromlott a kapcsolatuk, azt válaszolta, mert ez jelentett a bezártság mellett némi szabadságot. Másfelől tisztában volt a helyzetével, és világosan látta, kézzel fogható bizonyítékokra lesz szüksége, ha nem akar zsarolhatóvá válni, és ha kell, igazolni tudja a becsületességét. Ezért csinálta a felvételeket a margitszigeti Nagyszállóban is, amiken jól láthatóak Nadina sikertelen közösülési próbálkozásai. A bíró behívta Vidort, aki tanúsította, hogy Nadinával öt éve van szexuális kapcsolata, amit Ádám megjelenése sem akadályozott, hiszen állandóan úton volt. Elmondta, hogy Nadina nála töltötte azokat a napokat, amikor Ádámtól távol volt. Nadina felugorva tiltakozott, hogy ez nem igaz, mert csak üzleti tárgyalásokon volt távol. Vidor mosolyogva mutatta be a videófelvételeket, amiknek a szövege őt igazolta. Ugyancsak felvételen rögzítette a házasságkötésüket, ahol Nadina támadta le őt. Elismerte, hogy a kialakult helyzetet igyekezett saját javára fordítani, mert célja volt Nadinát feleségül venni. A felvétel rögzítette Nadina szavait: ha gyerek lesz a védekezés nélküli együttlétből, azt Ádám nyakába fogja varrni, és el fogja érni, hogy a papája segítségével érvénytelenítsék a kényszer-házasságkötésüket. Ő Ádám felesége akar lenni, és ebben számíthat a papájára, mert neki is ez az érdeke. Akkor ugyanis Ádámnak nem lesz más lehetősége, mint aláírni a szerződést, ami egy életre köti őt a szervezethez. Nadina tombolt dühében, és megesküdött rá, hogy otthagyja Vidort a kölykével együtt. A bíró rövid szünet után az alperes javára mondta ki az ítéletet, miszerint Nadina állítását és követelését semmisnek tekinti a bíróság. Éjszakába hajlott az idő, mikor Ádám, Beáta, Gaál alezredes és Tóth százados végleg bezárták maguk mögött az erdei bungaló ajtaját. Kisétáltak a széles erdei útra, beültek a kocsiba, hogy Ádámék Siófokra, ők pedig Pestre menjenek. - Látom, már nem sajnálod ezt a kedves helyet - nézett hátra Gyuri Ádámra. - Nem. Bár nagyon szerettem itt lenni, de már ez sem olyan, mint volt. Az értékeket elhoztuk, az a pár bútordarab pedig hadd boldogítsa az új tulajdonost. Örülök, hogy most már soha többé nem kell ebbe a városba jönnöm. - Örülök én is, hogy végre kimondhatjuk, megszabadultál ettől a csoporttól. Az ingatlanoddal kapcsolatban már minden a birtokodban van? - Igen... Már csak Beáta döntésére várok, hogy befektethessem legalább egy részét a pénznek - nézett a feleségére. - Arról már nyilatkoztam neked, hogy nem akarok külön otthont. Nagyon jól érzem magamat apukádékkal. Bőven el fognak férni a nagyikádék is, ha nyáron végleg hazatelepednek Párizsból. - Ez igaz, drága, de tovább kell lépnünk... Még Siófokon egyezségre jutunk - nevette el magát. Beáta elmosolyodva nézett ki az ablakon: - Szent ég, Gergő! Rémisztő ez a sebesség - mondta elterelve a szót. - Csak nem félsz? - kérdezte Gergő mosolyogva. - Nem... Nagyon élvezem a sebességet. - Hallottam, Dinibá'-nak sikerült elintézni, hogy Levente, Melinda és Gábor Pesten államvizsgázzon a volt évfolyamtársaival - vette vissza a szót Gyuri, Ádámnak szánva szavait. - Igen, nagy örömükre így lesz. Ti mikor teszitek nálunk tiszteleteteket? - Dumáltunk már róla Gerivel, egyszer csak összepakoljuk a csajokat, és a lovak közé csapunk. - Egy hetet vagyunk még Siófokon, aztán várom a telefonod. - Oké, oké... Kíváncsi vagyok már Dinibá' bébijére is... Még a végén katona lesz, mire odajutok, hogy láthatom őt. - Hatalmas baba, nagy csibész - mondta Ádám nevetve. - Te jó isten! Nézzétek, már Siófokon robogunk! - kiáltott fel Beáta. - Épp ideje, hiszen már pirkad - válaszolt Gergő. - Remélem, nem csak kiraktok bennünket, kicsit kialusszátok magatokat, mielőtt továbbindultok - kérdezte Ádám. - Ha nem zavarjuk a nászutasokat, még fürdünk is egy jót a Balcsiban - mondta nevetve Gyuri. 4. Reggeli után Ádám az ölébe vonva Beátát, ült le a kanapéra: - Gyönyörű idő van, jó lenne egy nagyot sétálni, amíg felmelegszik az idő... utána fürödhetnénk, de addig nem mozdulsz innen, amíg meg nem egyezünk a pénz felől, amit a berlini ingatlanomért kaptam. - Ádikám, ne gyötörj! Te vagy a közgazdász, engem a pénz nem érdekel! Ezen felül, babát várunk, miért nem lehet későbbre halasztani bármilyen döntést? - Azért, kis makrancoskám, mert szeretnék valami komolyabb beruházást, amit jó lenne megvalósítani még a baba születése előtt. Mit szólnál egy nyaralóhoz? - Ez látod, kitűnő ötlet... El tudnám képzelni valahol a Tiszaparton. - Tisza... Hmm!... Ez hogy jutott eszedbe? - Mert romantikusnak, vadregényesnek képzelem... Megzabolászhatatlannak, mint amilyen én tudok lenni. Ádikám, ugye soha nem fogsz elhagyni a hisztis makacsságomért? - ölelte át szenvedélyesen. - Soha, kicsi zsarnokom - csókolta meg forrón - Olyan fergeteges szerelmet kapok tőled, amiről eddig még azt sem tudtam, hogy létezik, pedig ismered a múltamat, nem tartóztattam meg magam soha! - Hogy lesz ezután? - Ezután?... - szorította magához hevesen - Háát, szüzességi fogadalmat sem kell tennem, nincs fölösleges kapacitásom... sőt, lassan oda jutok, kevés az energiám hozzá, hogy elégedett lehess mellettem. - Bár úgy lenne, akkor biztos lehetnék benne, hogy melletted öregszem meg. - Ejha! Ezt komolyan vegyem, hogy nem bízol bennem? - Édesem, én nem a hűtlenségedtől tartok, csupán attól, még mindig nem tudod, milyen erőszakos zsarnokba szerettél bele. - Pontosan tudom... Egy édes, fékezhetetlen vadmacskába, aki tűzön-vizen át keresztülviszi az akaratát... Egy imádnivaló makrancos akarnokba, akit minél jobban ismerek, annál nélkülözhetetlenebbé teszi magát számomra. Meg vagy elégedve a jellemzéseddel? - Talán közelítesz az igazsághoz, de akkor is félek tőle, hogy rá fogsz unni a hisztijeimre. Ráuntál Nadinára is. - Egyetlenem, meg ne próbálj párhuzamot vonni magad és Nadina között! Ő agresszíven, kegyetlenül volt hisztisen makacs. Kedvessége és gyengédsége mindig számító volt. Önzetlenül szerelmet sem kaptam tőle. - Jól van, de láttam, hogy néztél rám a múltkor, amikor dühömben rád vágtam az ajtót. - Meglepetten... De elég volt annyi, hogy magamhoz rántottalak, és minél jobban szabadultál volna, annál jobban szorítottalak magamhoz. Egyébként ilyenkor vagy a legfékezhetetlenebb. Úgy dobálod magad alattam, mindig az az érzésem, kevés vagyok, nem tudlak kellőképpen megnyugtatni. - Hogyne tudnál, hiszen teljesen kimerülök a saját őrültségemtől. - Akkor miről is beszélünk? - Hát arról, hogy a Tiszaparton veszünk nyaralót - nevette el magát Beáta - de vehetünk itt a Balcsi mellett is, az északi parton... mégiscsak a hegyek lányát választottad feleségül. - Ugye mondtam, hogy meg fogunk egyezni? - csókolta meg Ádám. - Ezek után merd azt mondani, hogy én vagyok erőszakos. - Merem, de nem mondom... Irány a séta, Borbíró asszonyság! Megszólalt a telefon. Ádám nyúlt érte: - Tessék, Borbíró nyaraló! - Szia, Ádi! - hallotta Gyuri izgatott hangját. - Szia, Gyurikám, valami baj történt útközben? - Történt, de nem velünk. Még Pesten sem vagyunk... Épp most hívott URH-n Dinibá' és közölte, hogy az éjszaka Nadina Horváth fejbe lőtte magát. Ádám megmerevedve állt, és szóhoz sem jutott. - Gábor csípte el Vidor adását, amikor a Müller családot értesítette. A tárgyalás után hazamentek Svájcba, egész úton veszekedtek. Otthon Nadina bezárkózott a szobájába, és két percen belül dördült a fegyver. Vidornak fogalma nincs, hogy jutott hozzá. Mire feltörte az ajtót, Nadina már holtan feküdt a földön. - Megrendítő. Nagyon szerettem volna végleg megszabadulni tőle, de nem az élete árán. - Oké, fel a fejjel, pajtikám! A halálát én sem kívántam, de őrá több gondunk nem lesz! Elköszönök, mert mindjárt hazaérek az én majdnem elvesztett szerelmemhez, akire ezek után a szemem fényénél jobban vigyázok! - Dini bácsi tudja már, hogy ismét együtt vagytok? - Tudja, elmeséltem neki. Mióta Vivi ismét az életem része, nincs az a megdöbbentő hír, ami ki tudna zökkenteni a mérhetetlen boldogságomból. - Elhiszem... Vigyázzatok nagyon egymásra! Hallom, már nyitottad a garázst, minden jót! - Nektek is Ádikám! Hamarosan találkozunk, szia! Átölelte Beátát, röviden vázolta a történteket. Beáta elhűlve hallgatta. - Jól van, hercegnőm, ennyi döbbenet jár a legcsúfosabb életnek is, de mosolygós arcot kérek, gyászolja Vidor, ha van hozzá kedve. Mi megyünk sétálni egy szebb, nyugodtabb jövő reményében. - Ez aztán a meglepetés! - engedte be a vezérőrnagy Gyurit és Gergőt a két hölggyel az oldalukon. - Szia! Látod, előbb beváltottam a szavamat, mint gondoltad - mondta a tőle megszokott széles mosollyal Gyuri. A lakásba érve Csillát érte a meglepetés: - Te jó isten! Évi, Évikém, jaj! de örülök nektek! Gyertek, pakoljatok le! - fogadta a vendégeket Dinikével a karjában - megetetem őuraságát, mert borzalmasan türelmetlen tud lenni, ha nincs tele a poci - puszilta meg a kicsit. - Teríts meg, mókuskám, a nappaliban, a többit én elintézem - vette át Dinikét Csillától. - Szia, kisöreg! - lépett oda Gyuri, megfogva gyengéden a kezét - Gaál György alezredes - mondta bohóckodva. Dinike nagyra tágult szemmel nézte, majd egy nagyot sikított, és csaknem könyökéig dugta az öklét a szájába. - Jól van, te kis éhenkórász, mindjárt jön anyuci, és hamizol. Neked is illik ám bemutatkozni: Ő az ifjabb Szilágyi Dénes - mondta Gyurira nevetve - Mondd csak el, milyen csintalan, rossz fiú vagy - ölelte magához boldogan. - Nagyon megkínozta az anyukáját. Olyan erőszakosan tolakodott kifelé, hogy Csilluka kétszer is elveszítette az eszméletét. Ugye, így volt, te csibész? - puszilgatta a csöppség arcát. Dinike nagyokat cuppantott, mit sem törődve a vendégekkel, a papája korholásával. - Imádnivaló baba - nézte Gyuri mosolyogva - nyolc hónap múlva már én is így ölelhetem magamhoz a miénket - ölelte át Éva vállát. - Csak nem? - kérdezte meglepetten a vezérőrnagy. - Reménykedünk benne, Gyuri már rettenetesen odavan, hogy fia legyen - mondta kedvesen a férjére mosolyogva Éva. - Na, ennél már biztosabbra vehetjük... Minden jel arra mutat, jól sikerült a béketárgyalás utáni éjszaka - szólt közbe szelíd mosollyal Gyuri - Átvehetem egy picit? - nyújtotta a karját Gyuri a pici felé. Dinike az apuci ujjába kapaszkodva méregette az alezredest, majd megadó sóhajjal engedett a felnőttek akaratának. A két kicsi öklét az alezredes mellének támasztotta, amikor meg akarta puszilni. - Csak nem birkózni akarsz velem máris, kis rendőrpalánta? - nevetett rá Gyuri kedvesen. - Velem is mindig ezt csinálja, ha éhes, és nem az anyukája foglalkozik vele. Csilla mosolyogva sietett vissza: - Az asztalra készítettem egy kis itókát, töltöttem is mindenkinek. Kóstoljátok meg, amíg megetetem őuraságát - vette át a babát Gyuritól. - Én itt maradnék veled - lépett oda Éva. - Én is - szólalt meg Ibolya. - Akkor a hölgyszakasz marad, mi meg vonuljunk át! - indítványozta a vezérőrnagy. Elhelyezkedtek, Dénes kezébe vette a poharát: - Egészségetekre! - mondta a vendégeire nézve. - A fiadéra és Csillukáéra, Dinibá'! - mondta Gyuri - Csodálatos a zamata. Saját főzésű? - Nem, csak házi - emelte a vezérőrnagy is a szájához a poharat. - Mesélj! Van már döntés, mi lesz a feladatotok? - nézett Gyurira. - Jenci atyaúristenünk igyekszik próbára tenni a képességeimet. Kábítósokkal riogat. Kálmán bá' nyugdíjba vonult, összevonja a két alosztályt. - Kemény dió a drog...Eredményt produkálni ezen a területen a legnehezebb. - Remélem, jó tanítványod voltam, és ragadt rám tőled egy-két fogás, ami kihúz a csávából. Van hírem Soós Rajmondról. - Hallottam Leventééktől, hogy gondoskodott utódról Zircen - szólt közbe Dénes. - Azt hiszem, ez lesz a megoldás az életére. Nagyon megörült a hírnek, és azonnal kért, hogy vegyem fel a kapcsolatot a kislánnyal, Sánta Ildikóval. Ez elég könnyen ment, már háromszor járt Rajmondnál. - Mire nem jó néha a meggondolatlanság - jegyezte meg Dénes. - Némi gondom akadt a nagy l'amour-ból, mert nagyon gyorsan megegyeztek a folytatásban, ami annyit jelent, hogy Rajmond rávette Ildikót, jöjjön fel Pestre, hogy közelebb lehessenek egymáshoz. Természetesen engem kért meg, hogy szerezzek albérletet a kislánynak. Mivel nem találtam megfelelőt, mit volt mit tennem, felajánlottam az udvari szoba-konyhámat. Rajmond nagyon örült a lehetőségnek. Tetszik, hogy komolyan veszi a kislány sorsát, és hogy ennyire félti. Van miért, hiszen mindössze tizenhat éves, és még soha nem járt Budapesten. - Így jár az, akinek ekkora szíve van, mint neked is. A bűnözők gyakran hagynak maguk után ilyen bajba jutott családokat, lányokat. Az én kis házikóm is csak egy éve áll üresen. Veletek mi van, azontúl, hogy látom, röpdöstök a boldogságtól? - Egy átbeszélgetett délután elég volt hozzá, hogy rájöjjünk, "egyedül nem megy" - mondta Évára mosolyogva. Egy hete ismét házasok vagyunk. Ha bizonytalan az én kis madárkám a babát illetően, a pár napban - amit nálatok töltünk - ráerősítek! Nem engedhetem meg magamnak azt a szégyent, hogy Geri lepipáljon! Mintát a vasgyúró birkózó bajnokról vettem - kacsintott hamiskásan a volt főnökére. - Csak rajta! A bükki babák mind életrevalók! Ha nem hiszed, kérdezd meg Gabitól. - Oké! De ha már Gabinál tartunk, vele mi van? Nagyon eltűnt a szemem elől. - A szerelem és a kishúga mindent összekevert körülötte. Hirtelen szakadt nyakába a sok gond. Már talán rendeződik az életük. Kingike szeret itt lenni, a lakásgondjukat meg tudom oldani. Felajánlottam Gábornak megvételre a Liget utcai lakást, mert az önérzete nem engedte, hogy használatba vegyék, amíg talpra állnak anyagilag. - Melyik négyszobás lakást választották? - Nem volt választásuk, mert a ház másik felét Eszter néni eladta Tündike szüleinek. Gyuri meglepett tekintetét látva folytatta: - El akartak innen menni, saját otthont teremteni. A nénikém ezzel akarja őket itt tartani, úgy néz ki, sikerül. Nekünk bőven elég az a lakrész, ami van. Gáborékat is itt tudom tartani, úgyhogy egyben marad a nagy család. Két hét múlva Gáborék államvizsgáznak, utána magam mellé veszem helyettesnek. Az iskolai végzettsége egyedül neki lesz meg, gyakorlata van, szeptemberben belevág a rendőrtisztibe. Így sikerült zöldutat nyernem az elképzelésemhez. Náluk is megvan a baba. Andriska két hetes. Ma hozzák haza őket. - Helyes! Akkor legalább gratulálhatok az újabb trónörököshöz is. De hogyhogy csak ma? Valami komplikáció volt? - Mondtam neked, a bükki babák mind vasgyúrók - mosolyodott el Dénes - Hat kilogramm, hatvan centi a nagylegény. Ő is némi gondot okozott a világra jövetelével. Császárral vették el Melcsikétől. Ne csak beszéljünk, igyunk is! Van mire... A babák és a hős anyukák egészségére! - emelte poharát. Kis hallgatás után ismét Gyuri törte meg a csendet: - Döntöttél a szülői ház sorsa fölött? - Igen, megtartom - nézett a belépő feleségére - Elaludt őurasága? - Igen, és Éviék is kibabázták magukat - mondta elmosolyodva Csilla leülve a férje mellé. Gyuri elgondolkodva bólogatott, majd a volt főnökére nézett: - Gáborra visszatérve, lesz a végzettségéhez megfelelő feladata a kis alörsötökön? - Lesz. Nekem is az az érdekem, hogy új lehetőségek után nézzek, ha nem akarok nyugdíjazásomig a kollégáim munkabeosztásával bénázni. Már belekezdtem a környék fehér foltjainak feltérképezésébe. - Te aztán nem tagadod meg magad! - nevette el magát Gyuri - Na és találtál szűz területet? - Aki keres, az talál - válaszolt mosolyogva - A túristák nagyon ellepték a nemzeti parkokat, szabadon rakják a tábortüzeket, szemetelnek a környező erdőkben, amivel veszélybe sodorják a védett állatok, növényzet biztonságát. Ezzel összefüggésben kezd elszaporodni az orvvadászat. Gabi segítségével dolgozom ki a védelmi rendszert. Ádám mellett számítástechnikai szakemberré nőtte ki magát, így rábízhatom majd a teljeskörű adminisztrációt is. - Kíváncsi lennék rá, a védett állatok, növények, nemzeti parkok védelmét hogy cserkészed be a rendőri feladatok közé... Ez a környezetvédelem hatáskörébe tartozik. - Az orvvadászatra hegyezem ki a kérdést, és jól gondolkodsz, mert az ő segítségüket, szakértelmüket szándékozom igénybe venni. Ezzel védem ki a támadásukat, féltékenykedésüket. - Remek! Nem győzök csodálkozni a kreativitásodon, munkalendületeden, ami egy fikarcnyit sem változott. Nagyon tetszik, hogy nem engeded leírni magadat... Még mindig van mit tanulni tőled. - A pár hónap alatt, amit itt töltöttem, sikerült összeszednem magamat. Nagyon örülök a boldogságotoknak, vigyázzatok magatokra, egymásra és ezekre a sérülékeny szerelmekre, hogy együtt ünnepelhessétek majd a huszonöt, ötven, hetvenötödik házassági évfordulótokat is! - emelte ismét koccintásra a poharát. - Úgy legyen! - helyeselt élénken Gyuri.