Category: Vers Review Title: Vajúdó

Lázam dehogy fog hülni már Érted hazám. Többé az sem Lep meg ha telekbe nyílik Tetemed rózsája: szegény. Így volt mikor a szó éle Simítással alvadt számba, S keserveimből villogva Hazudtam neki véredényt. Könnyekben pácolt pünkösdi Kenyeret hordok magammal S szirénák csendjét viselem Hajtókámon új időkbe. Pedig anyám e földet míg Magára szerette lassan, Tékozló gyermekeinek Fonnyadó álmaiba szőtte. Lekoppan már fáradt szemem S vállaimon elszeretett Szerelmek sétálnak strázsát. Majd romladozó falakba Kapaszkodik hadak útja. Benne az új nyár vitézek Oltalmára fúj szeleket: Győztes harcukat akarja. Pedig a harcnak vége már. Totyogó nénik mosolya Minden nyert csata emléke, S homlokukon virág fogan. Követve omló soraik Egykor nagyapák-legények Szemlesütve érzik hogy majd Vár még egy utolsó roham. 2006. május 19, Budapest

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=2304