Fullextra.hu - Búcsúztató

Nem köszönnek többé rám a hamvas arcú reggelek. Eltekintenek fölöttem tenger-mélyű kék szemek. Kormos orrú bánatom a holdvilág előtt tolom, Napba szórni nem tudom, hogy kitől, s miért bujdosom. Nem hatnak rám már az álmok, hajnalban mind elsöpört… Fodros falú pohár-szívem, papírból volt, összetört. Meg kell ráznom ágam-bogát: van még néhány évem tán, Sírnom mégsem kellene most néhány ronda ránc okán… Bordás tölgynek alja-ága sok vándornak árnyat nyújt, Te már nem élsz többé vele, látom immár közénk bújt Hiú ábránd csacska fénye, mi ránk esett hallgatag… Lehet, hogy még nem tudod, de én már elbocsátalak.