Fullextra.hu - Az álmok visszatérnek

Már beköszöntött az ősz, és az alkony, S bár régi emlékek ragyognak néha rám, Mosolyogva hallgatom dalát a parton, Ám édes szavával nem hív, nem üzen már. Sokszor álmomban visszaköszön egy emlék, S átélem e boldog, szép szerelmet újra, Ha lehetne, oda ismét visszamennék, A könnyem hidd el, hogy egy cseppet sem hullna! Ám egyre halványulnak ezek az álmok, Felidézni alig-alig tudom néha már, S én búsan, mélán a gond ködében állok, De a visszatérő álom – azért megvár. Most már itt maradnak mindörökre – érzem, Kísérnek váratlan és hívatlan mindig, S hogy estig eltűnnek, zokogva nézem, Bár itt lesznek dalolva, hűen a sírig. 2006-05-22. Az álmok visszatérnek (szonett változat) Immár beköszöntött az ősz, s az alkony, S bár a régi emlékek még dalolnak, Mosolyogva hallgatom szavát a parton, Ám már nagyon – nagyon messze ragyognak. Álmaimban visszaköszön egy-egy emlék, S én boldogan mennék vissza a múltba, Hol oly vidám, gondtalan voltam nem rég, Hidd el, ott lennék még - ha rajtam múlna! De jaj! - halványulnak a hívatlan álmok, S felidézni alig tudom, néha már, Mélán a szürke gond ködében állok, És lám! - a visszatérő álom - azért megvár. Már itt maradnak mindörökre, érzem, S hogy estig tovatűnnek - zokogva nézem. 2006. május 22.